A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. 2 Tim 3,16-17

Ez talán az alaptézise a Biblia fontosságát vizsgáló igéknek. A fiatal Timóteusnak írja Pál bátorításként, hogy ne felejtse el, hogy milyen alapon kell megállnia. Minek kell hinnie, mi legyen a mérce számára. És bizony a mai kor emberének is szól e tanács. Sokan elavult könyvként tekintenek a Bibliára, mesekönyvnek, egymásnak ellent mondó állítások halmazának, emberek által kreált, ezért nem hiteles forrásnak tekintik, sőt keresztény karizmatikus egyházakban is sokszor háttérbe szorul a lelki ajándékok és a kegyelem hangsúlyozása mellett.

Pedig ahogyan ez az ige is mondja, a teljes írás Istentől van, nem véletlen, hogy egyes könyvek bekerültek vagy épp nem kerültek be a kész egészbe. Igaz, hogy emberek szavaztak arról, hogy hogyan álljon össze az Ige, de hiszem, hogy nem véletlenül kerültek bele azok a könyvek amik, Isten Szelleme, ahogyan vezette az írok kezeit, gondolatait, úgy vezette a zsinatot is annak összeszerkesztésekor.  Ebben hinni kell, ezt el kell fogadni. Ha nem hiszünk ebben, sosem leszünk hívőkké, a kételkedés írmagja már az alapoknál elvettetik a szívünkbe és kérdőjelezi meg Isten hatalmát. Szerintem sokunkban felmerül hívő életünkben ez a kétely, ha kicsit is beleássuk magunkat a történelembe, nem szégyen ez, de Isten fog adni világosságot, meggyőződést, például ezen ige alapján is.

Ha ezen túllépünk, megnyílik az Ige igazi valója. A minden mindennel összefüggő volta, évezredeken átívelő, mégis koherens szerkezete. Ezt emberek nem rakhatták így össze, csak Isten tudja így eggyé szerkeszteni a gondolatokat. Mint ahogyan csak Ő képes megeleveníteni most is előttünk az üzenetét, hogy a mai rohanó világban is felismerjük tanítását, tanácsait, melyek által jobb emberré válhatunk. A Biblia lassan az egyetlen forrás, ami az évezredek során mit sem változott értékeket hirdeti. Ma ezek az értékek már nem sokaknak számítanak, pedig csupán néhány évtizeddel ezelőtt is alapvetőek voltak… Innen is látszik, hogy mennyit változott a világ, mennyit változtak az emberek, és hogyan haladunk mind biztosabban a végítélet felé. A világ minden eszközt felhasznál, hogy elfordítsa tekintetünk az örök értékekről, a Lélek gyümölcséről.

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy magunktól nem tudunk tökéletesek lenni. Magunk erejéből nem leszünk jó cselekedetekre felkészítettek, nem fogunk az igazságban járni. Ha elfordítjuk tekintetünk az Írásról, a tekintélyről, amit nyújt, egy szempillantás alatt a széles úton találjuk magunk, az élet minden nap fog okot adni arra, hogy ne olvassuk, hogy káromkodjunk egy jó ízűt, hogy felhúzzuk magunkat jogtalanságokon, hogy elégedetlenkedjünk, hogy hazudjunk egy aprót és még sorolhatnám az egyre kisebbnek tűnő dolgokat, amelyek távolítanak tőle. De ha megfeszítjük magunkat, és átitatjuk gondolatainkat az írással, a kritikus helyzetekben eszünkbe fogja juttatni a Lélek a helyes választ, a jó hozzáállást és minden jó cselekedetre felkészítettek leszünk.