„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok!” János 14:15
„…..Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet…” János 14:23
„Ha valaki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” János 14:24

Mikor az Úr megmutatta, hogy melyik Igéről kell néhány gondolatot írnom, szívem örült, de ugyanakkor szerettem volna inkább az egész 14. részt lemásolni, mert azt a szeretetet, amilyen szeretettel, az Úr Jézus tanította a tanítványokat, képtelen vagyok visszaadni.
Számomra a Bibliában a János Evangéliuma a legszebb, és szívesen olvasom mind a 21 részét.
A „szeretett tanítvány”, János, aki írta az egész „János Evangéliumát”, úgy tűnik a benne lévő szeretet által hűen tudta tükrözni mindazt a nagy szeretetet, ami Jézusban volt.
És most néhány mondatban lássuk az Igét! Az egész 14. részben, Jézus a tanítványait a gondoskodó szeretetével felkészítette a várható eseményekre, elbúcsúzott tőlük, és vigasztalásul azt mondta: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok.”
„És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.”
Mennyire fontos volt az Úrnak, hogy ne úgy hagyja itt a tanítványokat, hogy azok ne tudják meg az igazságot. Féltő szeretettel kérte őket, hogy ha őt szeretik, akkor a parancsolatait tartsák meg, és következő versszakban bővebben kifejti, „azt amit hallotok, az az Atya beszéde.”Tehát Isten az, aki kéri.
Milyen egyszerű megérteni mindazt, amit mondott Jézus: ha valaki szereti Jézust, akkor igyekszik kedvében járni, igyekszik nem okozni neki fájdalmat, követi Őt, mert szereti.
Ha viszont valaki nem szereti Jézust, akkor teljesen mindegy, mi a kérése az illető ember felé, fittyet hányva, nem teljesíti azt.
Általában, ha valamit nem értünk, akkor nem bonyolódunk bele, de ha valami ilyen kézzelfoghatóan van megmondva, és sokan mégsem akarják elfogadni, ott már komoly engedetlenség, hitetlenség, büszkeség áll fent.
Lehetséges sokan úgy gondolják, ha nem látják Jézust, akkor nincs is. Azonban örömmel mondhatom azt, hogy nem mindenki „Tamási hittel” rendelkezik, hogy hiszek, ha látom, szokták mondani, hanem szívükben elfogadják az Urat. Hisznek a Biblia minden szavában, mert az Isten szava, az első betűtől az utolsóig igaz.
Jézus az emberek iránt tanúsított szeretetét bemutatta nekünk, mert rajta kívül senki nem lett volna, aki ilyen áldozatot hoz a bűnben élő emberekért.
Igen, nem csak a tanítványokért halt meg Jézus, hanem értünk is, és nekünk is szól a Jézus Krisztus felszólítása: „ha engem szerettek, akkor a parancsolataimat megtartjátok….”
Csetlő- botló hívőként gyakran szomorúságot okozunk a mi Urunknak, mondja is egy helyen az Úr, hogy nektek már szolgálni kellene, és még mindig a tej italát isszátok. Igen gyakran szégyent hozunk Jézusra, talán az önzőségünkkel, ami abból fakad, hogy gyakran saját elképzelésünket tartjuk fontosnak az Ő elvárásaival szemben.
Végül is az a jó, ha útközben megbánjuk, és gyorsan egy „igazodj”-to végzünk az életünkben.
Elesünk, de az Úr segítségével felállunk. Ő azt kérte, hogy tartsuk meg a parancsolatait, ha szeretjük!
Nézzünk most egy kicsit magunkba, és vessünk magunkkal számot! Az elmúlt időszakban, volt -e olyan cselekedet az életünkben, ami ellentétes volt Jézus elvárásával szemben? Ha igen, vizsgáljuk felül annak az eredményességét, és ha nem volt áldás rajta, akkor tudni fogjuk, hogy nem az Úr akarata szerint cselekedtünk.
Véssük szívünkbe a fenti Igét, és amikor döntenünk kell bármiben, gondoljunk arra, hogy áldást csak úgy vehetünk el, ha az Ő akaratát cselekedjük. Legyünk engedelmesek, tegyük félre saját akaratunkat, és kérdezzük meg magunktól, hogy szeretjük -e Jézust? Ha igen a válasz, akkor az Ő parancsolatait kövessük mindenkor! Ámen