Mert megpróbáltál minket Istenünk, megtisztítottál, mint ezüstöt. (Zsolt.66:10)

Gyakran énekeljük dalainkban és harsogjuk lelkesedéssel imáinkban az Úrnak a változásra irányuló kéréseinket: „Uram, formálj át!, Tisztíts meg engem!, Vedd a kezedbe az életem, és tegyél késszé a rám bízott munkára! stb.” Nem felejthetjük el, hogy a mi Mesterünk mindenkor komolyan veszi a kéréseinket, és azt mondja: „Rendben, átformállak téged. Rendben, a kezembe veszem a te életedet és késszé teszlek téged arra, hogy áldássá légy a környezeted számára.” Aztán hirtelen olyan élethelyzetekben találjuk magunkat, amelyek kényelmetlenek, olykor fájdalmasak nekünk, és mint egy ijedt, elveszett kisgyermek, könyörgünk az Úrnak, hogy mihamarabb szabadítson ki bennünket a nehéz helyzetből, és adja meg, hogy újra vígan, és gondtalan élhessük a mindennapjainkat. Mennyire emberek vagyunk…. nehezen tanulunk, és  oly sokat felejtünk. Elfelejtjük, hogy Istennél hogyan is működik az ÁTFORMÁLÁS, a MEGTISZTÍTÁS, az ALKALMASSÁ TÉTEL. Egy szolgáló egyszer arról tanított, hogy ne azt kérjük az Úrtól, hogy vegye el a mi terheinket, hanem hogy adjon erőt elhordozni azokat, amíg az szükséges az Úr terve szerint.  A számunkra legnehezebb élethelyzetekben ne csupán a gyors kimenekedést könyörögjük ki az Úrtól, hanem emlékezzünk arra, hogy a Mester éppen dolgozik a mi életünkön, és az Ő munkája mindig jó eredményt hoz. Félelem helyett nem kell mást tennünk, mint még inkább belekapaszkodni az Ő kezébe, hogy el ne tévedjünk a sötét halál árnyékának völgyében, és közel maradni Őhozzá, hogy halljuk az Ő szavát, mire akar megtanítani, mely a mi átformálásunkat szolgálja.

Sok éves keresztényként is, gyakran felszínes és emberi a gondolkodásunk, és ringatjuk magunkat abban, hogy Isten úgyis annyira szeret bennünket, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan azt mi megálmodtuk. Aztán jönnek az átformálást hozó kemény élethelyzetek, melyek egyáltalán nem szerepeltek az álmainkban. Talán kértünk előrehaladást, sikert életünk egy bizonyos területére, és  - látszólag okát nem látjuk, de - nem kaptuk meg… talán békességet kértünk, és harcokkal találtuk szemben magunkat… Isten talán nem akarná teljesíteni a mi kéréseinket? Nem akarná, hogy boldog emberek legyünk? – Szó sincs róla! A válasz abban rejlik, hogy az Ő gondolatai nem a mi gondolataink… Vizsgáld csak meg az életed, nem-e kaptad meg a kért előrehaladást és sikert életed egy másik területén, ahelyett ahol te számítottál rá? Nem-e megkaptad a kért békességet a sikeresen megvívott harcaidban? Jézus azt ígérte, Ő nem úgy adja, ahogyan a világ adná… Ő nem csak olyan dolgokat akar megadni neked, amiket emberileg elképzelhetsz, hanem azt ígérte, hogy olyanokat is, amelyeket a szem nem látott, fül nem hallott, és a szíved meg se gondolt. Ez olykor azzal jár, hogy nem a mi bekorlátozott vágyainkat teljesíti, hanem az Ő tökéletes tervét viszi véghez. Engem megtanított Jézus egy nagyon fontos dologra: amíg azt várod Istentől, hogy szép sorban hajtsa végre a te emberileg megálmodott vágyaidat, addig nem lehetsz boldog keresztény ember. Csakis akkor találod meg az Úr valódi örömét, ha nem a saját vágyaidra tekintesz, hanem a Tőle kapott látással elkezded meglátni az Ő tökéletes tervének kibontakozását az életedben és felfedezed, hogy mennyivel többet nyertél azzal, hogy nem a te elképzelésed szerint halad az életed, hanem az a Személy alakítja, aki önmagadnál is jobban ismer téged.

Ha vallásos élet helyett, odaszánt, élő hitéletre vágyunk, nem várhatjuk azt, hogy az életünk útja mindig a füves legelőkön vezet majd át. Azonban ez nem kell, hogy elkeseredésre adjon okot. Péter így fogalmazza ezt meg: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt közöttetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek.” (1Péter.12) Az eredeti görög nyelvben úgy hozza az Írás, hogy „ne legyen tőletek idegen, távol álló az az égés, megemésztődés, amely a megpróbáltatás végett támadt közöttetek…” Vagyis Péter felhívja a gyülekezet figyelmét, hogy megrémülés helyett számoljanak a bekövetkező nehézségekkel, mert hozzá tartoznak a keresztény életünkhöz, okkal történik. A megemésztődés azt jelenti, hogy megsemmisül. Az átformálás folyamatát több helyen az ezüst megtisztításához hasonlítja az Ige. Ha a Mester kezébe tesszük az életünket, Ő különböző, számunkra kellemetlen élethelyzetek által eléri, hogy elemésztődjön, megsemmisüljön bennünk mindaz, ami akadályozná azt, hogy értékes anyag lehessünk. Ha önigazultság, nagyképűség van benned, olyan élethelyzetet hoz, ahol meglátod, mennyire kevés is vagy Isten nélkül. Ha meg akar tisztítani a hitetlenségből, olyan helyzetekben találod magad, amiben lezárul minden út, elérhetetlenné válik a B terved, a talaj kiszalad a lábad alól, és egyetlen megoldás marad; hogy megtanulj végre bízni a Teremtődben saját tervek nélkül.

„Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt.” Malakiás 3:3

Nemrég olvastam egy Bibliatanulmányozó csoportról, ahol az egyik tag a fenti Ige kapcsán időpontot kért egy ötvösmesternél, ahol a következőket tapasztalta:

„Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.

A nõ elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között,megsemmisül.

A nõ egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne."

Hiszem, hogy megéri magunkat a Mester kezébe adni, hogy az Ő képmására formáljon át bennünket.