„A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.”(Példa 20, 30 - Károli)

„Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.” (Példa 20, 30 – Új fordítás)

Felnőttként is azon kapjuk néha magunkat, hogy fájdalmas foltokat hordozunk. Kevéssé gondolok olyan apró nyomokra a bőrünkön, ami valami véletlen ütődésből vagy balesetből származik. A lelkünkre gondolok most, ami bizonyos időközönként kék és sajog. Van, hogy meglepődünk rajta, nehezen viseljük, panaszkodunk, hisztizünk vagy akár meg is kérdezzük, hogy: „Apa, mondd miért?” Mindkét fordítása az Igének annyira leíró, magában hordozza a természetfeletti bölcsességet. Ilyen foltokat testi életünkben leggyakrabban a gyermekeken látunk. Akkor sejtjük, hogy valami felelőtlenséget csináltak, figyelmetlenek voltak és olyan útra tévedtek vagy olyan vakmerőek voltak, hogy annak rossz vége lett. Emellett az is lehet – bár ez a mai modern nevelési elvek mellett már aligha érvényesül – hogy fenyítést kaptak, amiért engedetlenek voltak, helytelen dolgot tettek, stb. Miért jelentene ez mást a mi esetünkben, „komoly” felnőtteknél? Nagyszerű az IGE, ami útmutatást ad ahhoz, hogy mit szabad és mit nem szabad tennünk. Ott van a GYÜLEKEZETünk, ahol szintén arra próbálnak minket elvezetni, hogy mi az Isten szerinti, kegyes élet, aszerint járjunk. Vannak TESTVÉREINK, BARÁTAINK, akik igyekeznek a legjobb tudásuk szerint tanácsolni minket. És kérhetjük, kérjük is ISTEN VEZETÉSÉT közvetlenül, SZELLEME által. Néha azonban a számtalan lehetőség ellenére, mégis a helytelen utat választjuk és páratlan tanultságunk ellenére mégis engedünk a gonosznak. Azt hiszem, egy gyakorló szülő sem azzal kezd, hogy ha gyermeke nem jó irányba indul, hogy azonnal, szó nélkül odacsap. Először vannak jelzések, egyetlen rosszalló pillantás, amiből már érthettünk kicsi korunkban. Ha az nem használ, akkor jöhet a kedves szó, majd a határozott, az utasítás, az emelt hang és ezután a csapás. Természetesen helyzete válogatja, hogy ezek közül melyik, és milyen sorrendben. Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy ha anya vagy apaként legalább van 5-6 eszköz a kézben a megfelelő neveléshez, akkor mennyivel inkább használja ezeket az Atya. Nem célja, hogy lesújtson. Sokszor azért, hogy könnyebb dolgunk legyen, azt mondjuk egy-egy dologra, hogy Isten most megpróbál, ki kell állnom, azért van ez a nehéz helyzet. És az esetek egy jelentős részében ez tényleg így is van, ahogy Jóbbal is történt. Éppen azért kéretett ki, mert az élete az Úr dicsőségére volt. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor a lelkünk fájdalma a gonosztól való megtisztulásunkat segíti elő. Amikor azt érezzük, hogy igazán mélypontra kerültünk, akkor próbáljunk visszaemlékezni. Lehet, hogy volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy az Atya rosszallóan nézett rám? Lehet, hogy aztán nem sokkal, jött a Szentlélek és kedves szóval igyekezett figyelmeztetni, de ügyet sem vetettem rá? Aztán volt egy olyan Ige, ami egyértelműen a bűneimet hozta elém, de egyszerűen csak ellapoztam, hogy ez most nekem nem szól? A következő este már ki sem nyitottam a Bibliámat, nehogy a lelkemnek tükröt mutasson? Akkor Isten megjobbító szeretetének néhány megnyilvánulásán mentem át. Igen, használ csapásokat. Ez a szó mindkét fordításban megegyezik. Azért teszi, hogy megtisztítsa az életünket az ellenség csírájától is, a kicsi kovásztól, ami az egész testet megfertőzheti. És azért, hogy távol is tartson minden további lehetőségtől a bűnre. A zúzódás és seb persze fáj az adott pillanatban, de fontos tulajdonságuk, hogy különböző ideig még emlékeztetnek, csak lassan lesznek nyomtalanok. De vannak, amelyek csak heggel gyógyulnak és örök emlékeztetők lesznek. Ne felejtsük el, hogy Isten azokkal mit akart egyszer megtanítani és a most frissen szerzett sérülések kapcsán se vádlón dobáljunk miérteket, hanem kérdezzük meg, mi az, amitől búcsút kell vennünk ahhoz, hogy Vele nagy, örök ölelésbe forrhassunk.