Igei gondolat - Virágvasárnap
Húsvét előtt 1 héttel Jézus a tanítványaival Jeruzsálem felé tartott, és mikor az Olajfák hegyéhez értek, elküldött 2 tanítványt, hogy menjenek be a szemközti faluba, ahol találnak egy megkötött vemhet az anyja mellett, azt oldják el, és hozzák oda neki. És ha valaki megkérdezi tőlük, hová viszik, ezt mondják: „AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN REÁ”. A tanítványok elmentek, és valóban megtalálták a szamárcsikót, elvitték Jézushoz. Felsőkabátjaikat ráterítették, és Jézus így, szamárháton vonult be Jeruzsálembe.
Nem mintha az Úr nem tudott volna gyalog menni, éppen úgy, mint a tanítványok, hanem az Isten iránti tisztelete, engedelmessége ekképpen nyilvánult meg benne. Máté 21: 4-ben olvashatjuk „Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen a próféta mondása, ….”
Mint tudjuk, a próféták Istentől kapták a kijelentéseket, amik majd meg is történtek. Ilyen prófécia volt az Ézsaiás 62: 11: „Imé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion lányának, ímé, eljött a szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte.”
Zakariás 9: 9 „Örülj nagyon Sionnak lánya, örvendezz, Jeruzsálem lánya! Ímé jön néked a te királyod: igaz és szabadító Ő, szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén.”
A sokaság velük vonult, és örömmel kiáltozott: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” Feje felett pálmaágakat lengettek, és igazán örvendeztek Néki. Igazi öröm lehetett ez a nap.
Jézus azt mondta, ha megkérdezik, hogy miért viszitek el a vemhes csikót, mondjátok azt: „AZ ÚRNAK SZÜKSÉGE VAN REÁ!”
Vajon miért egy szamárcsikót kért Jézus, miért nem egy lovat, amivel mint egy király, diadalmasan bevonulhatott volna Jeruzsálembe? Nem a diadalmas bevonulás volt a cél, hanem amint a Máté 21:4-ben olvastunk, az, hogy a próféták mondása beteljesedjen, amit Isten által kaptak. Jézus, míg a földön járt, mindvégig példával járt az emberek előtt, az Atya tiszteletének bemutatására.
Tehát a cél elérése érdekében szükség volt arra a szamárcsikóra, de mit gondoltok, hogy ma vajon, van -e szüksége az Úrnak valamire, valakire? Pontosabban fogalmazva, van -e szüksége az Úrnak ránk? Vagy csak Ő fent a Mennyben az Atya oldalán boldogan él, és nem törődik velünk?
De igen testvéreim, ott a Mennyben is törődik velünk, hisz céllal történt a keresztfán az Ő véráldozata! Mert Jézus, annyira szereti az embert, hogy az életét is feláldozta értünk, azért, hogy egykor majd örökké az emberrel legyen. „Mert ahol én vagyok, ők is ott legyenek” –mondta a főpapi imájában.
Itt a földön azonban nagyon meg van próbálva az ember, ezt Jézus jól tudja, mert Ő is itt élt a földön. „Elfáradnak az ifjak, és megtántorodnak a legkülönbek is.” (Ézsaiás 40:30)
Most azért van szüksége az Úrnak reánk, hogy kezünket nyújtsuk a gyengéknek, a meglankadottaknak. Azoknak, akiket elsodort a vihar, de erős kézzel még meg lehet állítani őket. Azokat, akik messze röpködtek a levegőben, de leszálltak megpihenni, mert elfáradtak!
Jézusnak szüksége van reánk, éppen úgy, mint akkor a szamárcsikóra. Szüksége van ránk, hogy beteljesedjen az Ő imájában kért vágya: „Mert ahol én vagyok, ők is ott legyenek.” Testvéreim! Jézus vágya, hogy mi is ott legyünk majd Ő vele.
Azon a Virágvasárnapon elkezdődött valami, ami a mi megváltásunkkal ért végett. Jézus elvégezte, amit tennie kellett. Most azonban a cél érdekében rajtunk a sor! „Kinek van füle hallja, mit mond a Lélek……”Jelenések 3:6