Péter megtagadja Jézust: „Péter pedig kinn ült az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálólány és mondta: „Te is a Galileabeli Jézussal voltál!” Ő pedig mindenki hallatára, megtagadta mondván: Nem tudom, mit beszélsz?Mikor pedig kiment a tornácra, és meglátta Őt egy másik szolgálólány, és mondta az ott levőknek. Ez is a názáreti Jézussal volt. És ismét megtagadta esküvéssel, hogy nem is ismeri azt az embert. Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók mentek hozzá, és mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a te beszéded is elárul téged. Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett, hogy: Nem ismerem ezt az embert, és a kakas azonnal megszólalt.És megemlékezett Péter Jézus beszédéről, ki ezt mondta néki:  Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem, és kimenvén onnan keservesen sírt.” Máté 26: 69-75

Komoly üzenete van ennek a Bibliai történetnek a ma embere számára is. Hisz akkor, mikor az Úr Jézust elfogták, többek között Péter is veszélybe került, és  hogy saját magát védje, ezért tagadta meg Jézust.
A Bibliai történetekből jól ismerjük, hogy Péter szerette Jézust, és soha nem tett volna ellene semmit, azonban, mint ember, féltette saját életét.
 
Kedves Testvéreim! Most mélyüljünk el ebben a történetben, és vonatkoztassuk magunkra! Mi mit tettünk volna Péter helyében? Hogyan viselkedtünk volna akkor, ha életünk nekünk is veszélybe került volna? Felülkerekedett volna e Jézus iránt érzett szeretetünk, és kiáltunk volna mellette, vagy mi is hasonlóképpen tettünk volna, mint ő? Elmélkedjünk egy kicsit rajta!
És most nézzük meg, hogy ma,  az Úr mellett avagy ellene mit teszünk?
Két dolgot szögezzünk le, mégpedig azt, hogy hívők vagyunk, és azt, hogy ma még nem vagyunk olyan helyzetben, mint amiben Péter volt. Dicsősség az Úrnak! Még Magyarországon nem vagyunk üldöztetve a hitünk miatt, bátran vallhatjuk magunkat az Úr követőinek, senki nem bántalmaz érte. Eljárhatunk templomba, gyülekezetbe csinálhatunk evangelizációt, hívogathatunk Isten családjába embereket. Mindenki saját döntése alapján járhat valamelyik Egyház gyülekezetébe, annak alapján, hogy hol találja meg a helyét.  Szabad az út, senki nem gátol meg ezen a téren semmiben. Azok, akik még nem ismerik az Urat, lehet éppen arra várnak, hogy általunk érintse meg őket Isten Szent Lelke!   Mit mond a Róma 8:20 „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten Fiainak megjelenését”
  Kiket is nevezünk Isten fiainak? Mi vagyunk kedves Testvéreim! Ti és én vagyok!
És bizonyára boldogan valljuk magunkat annak, de a gyakorlatban mit teszünk az Úrért? Rendben van, szájjal nem tagadjuk meg az Urat, mint Péter, de mit teszünk érte?
Az, hogy hetente eljárunk a gyülekezetbe, dicsőítünk, imádkozunk, de hol teljesítjük Jézusnak azt a parancsát:
 „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, és Szent Léleknek nevében.
Tanítván őket, hogy megtartsák mind azt, amit én parancsoltam néktek, és imé, én ti véletek vagyok, minden napon a világ végezetéig” Máté 28:19-20
Testvéreim, tesszük ezt? És amennyiben nem tesszük, akkor nem e mi is Péterek vagyunk? Nem tagadjuk meg Jézust, csak éppen nem tesszük, amit ő elvár tőlünk.
Hányszor van, vagy volt olyan lehetőség, mikor elmondhattunk volna egy bizonyságot az emberek előtt, amikor egy éhes szájnak enni adhattunk volna, hogy bemutassuk másoknak Isten fiait!
Ismertem egy testvérnőt, aki minden vasárnap egy szegény embert hívott meg ebédre az asztalához. Ma gyakoroljuk mi ezt?
Van két testvérnő, aki abban az időben, mikor még gyermekeim kicsik voltak, és anyagilag rászorultam, anélkül, hogy éreztették volna velem, segítettek a családon.
De ma, én észreveszem, ha más szükségben van? Vagy te a boltban, miután kifizetted, adtál már egy Túró Rudit egy ott álldogáló szegény gyereknek? Az én kislányom 27 éve kapott egy tábla csokit a testvérnőtől, de ma sem felejtette el!  Majd, mikor az a testvérnő a kapunk előtt jött el, és megálltunk beszélgetni, a 3 éves kislányom bement, és hozott egy pohár vizet, amit átnyújtott a testvérnőnek.
Testvérek! Ma gyakoroljuk mi ezt?
Ma azzal bizonyítjuk, hogy Jézusé vagyunk, és nem ellene, ha azokat cselekedjük, amire Ő tanított minket. Nem kell az életünket félteni, békében, biztonságban élhetünk, Ő gondoskodik az Övéiről, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Nekünk nem kell elárulni, mint Júdás, vagy megtagadni, mint Péter, hanem mellette kiállni úgy tudunk, ha szolgáljuk Őt! Testvéreim, tegyünk meg mindent, hogy az Úr munkába találjon, amikor visszajön!
 
Azt olvassuk a II.Timóteus 4: 2.ben „Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts, teljes béketűréssel és tanítással”