„ Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolataid véghez mennek” Péld. 16:3
Figyelitek, hogy milyen nyugalmat sugall a fenti Ige? Amit, ha megfogadunk, bebizonyosodik, hogy nem csak ígéret, hanem úgyis lesz. Egy segítő kéz nyúl felénk, Aki le akarja venni a batyunkat, fel akar segíteni a földről, át akar vezetni a keskeny hídon, úgy, hogy semmi bajunk ne legyen.
Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy mikor valami megoldásra vár, rögtön okoskodunk, magunk akarjuk rendezni, mintha nekünk lenne arra bölcsességünk. Vagy teljesen elcsüggedünk, pánikba esünk, hogy vajon hogyan lesz tovább?
pl. Lehet egy párválasztás, amit egyedül az Úr tudhatja, hogy mi lesz belőle? Mert a most még égő a szerelem, elfogyhat és hamuvá válhat, de lehet kibír minden nehéz próbát, ezt a Isten tudhatja! Vagy egy házvétel, kocsi vétel, a továbbtanulás lehetősége között való döntés, de számtalan ilyen van az ember életében, amiben nem lehetünk magunktól bölcsek, ezért kell kérni az Úr segítségét.
Erre szólít fel a fenti Ige, hogy mindent az Úrra bízzunk, mert Ő segíteni akar nekünk, a mi gondolatainkat Ő véghez viszi.
Ha átgondolod a fenti Igét, hogy milyen jó nekünk az Úr gyermekeként! Mindig nyugodtak lehetünk, mert az Úr elvégzi helyettünk, akár bölcs tanáccsal, akár úgy alakítja a helyzetet, hogy az legyen, ami a számunkra a legjobb.
Olyan, mint egy jó barát, aki kezét nyújtja a segítségadásra, és mosolyogva, biztatóan tekint ránk.
Az I Péter 5:7-ben ezt olvassuk:”Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok „ Ez az Ige, hasonló az előzőhöz, mert itt is, a rajtunk lévő terhek letételére szólít fel, mert van, aki megoldja helyettünk. Példaként hasonlítanám ahhoz, mikor leülünk az iskolás gyermekünk mellé segíteni a matek leckéjében, milyen csillogó boldog szemekkel néz ránk a gyermek. Egészen felszabadul a teher alól, pedig gondolja, hogy nem megírjuk helyette, csak segítünk neki.
Akkor, ha arra vagyunk bátorítva, hogy tegyünk le minden terhet az Úr kezébe, mert Ő biztos, hogy segíteni fog, akkor miért nem tesszük ezt? Talán nem bízunk az Úrban? Talán magunkban, vagy a másik embertársunkba jobban hiszünk?
Bizony szomorú az, hogy nem csak Isten nélküli emberekkel fordul ez elő, hanem hívőkkel is, hogy kihagyják az életükből az Urat. Kihagyják a nagyobb döntésekből, mert emberileg legtöbbször az érzés dominál, és nem a józanész, ami az Úrra mutat.
Ha megfigyelitek, ezek a mondatok nem magas fennkölt szavakból álló ígéretek, hanem mindenki számára érthető biztatás. Egy segítség felajánlása, ami a mi terheinket megkönnyebbíti.
Nem csak szóval kell megvallanunk a hitünket, hanem tettel is bizonyítani kell azt. Azt mondja az Ige: „Mert a Hit cselekedetek nélkül halott” Erre éppen a legjobb példa a két fenti Igevers! Ugyanis, ha valóban hiszek az Istenben, akkor elhiszem, hogy mindenkor, és mindenben segíteni akar nekem. Tehát elhiszem! És ha elhiszem, akkor bízok az Úrban, akkor egy dolgom van csak, hogy imádkozok az Úrhoz. Olyankor, nem a világ által kínált lehetőségeket keresem, hanem az Isten közelségére vágyok. Ha valakiben nincs meg ez az érzés, sajnos ő nem az Úré még!
Végezetül nézzünk meg egy harmadik Igét, ami a Példabeszédekhez hasonlóan szintén az Ó-testamentumban olvasható: „ Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kérését.
Hagyjad az Úrra a te útjaidat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” Zsolt. 37:4-5
Mit mond az Ige itt? Azt, hogy mintha egy szép nyaraláson lennénk, ahol azt mondják, hogy te csak élvezd a szép tájat, környezetet, én majd megfőzök, elmosogatok, mindent elvégzek helyetted, te csak pihenjél, érezd magad jól!
Létezik, hogy ezt üzeni nekünk az Élő Isten? Nekünk, akik gyarlók vagyunk, bűnösök?
Gyönyörködjünk az Úrban? Tegyük hát azt, amire a Teremtő Atya kér minket. Legyen hitünk benne, imádkozzunk, dicsérjük Őt, olvassuk a Bibliát, az Isten szavát, és járjunk példaképpen a világ előtt!
Mit mond az Ige: „Hagyjad az Úrra a te útjaidat….”
Legyen meg az Úr akarata, fogadjuk el a segítő jobbot! Ámen