„ Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, és az evangéliumért, az megtalálja azt.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
Mert valaki szégyell engem és az én beszédimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsősségében a szent angyalokkal. Márk 8:34-38
 
Talán mondanom sem kell, hogy nem vagyok hivatott az Isten Igéjének prédikálására, de a Szent Szellem által szeretném elvenni az igei üzenetet, és mások felé próbálom továbbadni.
Jézus fenti beszéde akkor történént, amikor először jelentette be szenvedéseit, melyben kifejtette, hogy mi fog történni vele. Péterből a Jézus iránt érzett szeretete tiltakozást váltott ki, és még azt is mondta: „Nem fordulhat ez teveled elő, Uram! ”Ekkor Jézus odafordul a tanítványokhoz, és azt mondta Péternek: Távozz tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra! Márk 8:33b
Ugye magunkra ismertünk Péter személyében? Ha akkor ott lettünk volna mi is, szeretetünk sokkal nagyobb az Úr iránt, minthogy bele nyugodtunk volna a szenvedésébe. Mi is valószínűleg tiltakoztunk volna. Ám Jézus nem magát féltette, hanem az Atya tervét akarta véghezvinni. Ő az emberiség megmentéséért jött a földre!  Jézus, Pétert sátánnak nevezte, mivel szavaival tiltakozott Jézus szenvedése ellen. Nem az ember érzelmi oldalát nézte, Péter ragaszkodását, hanem az engedetlenséget látta benne, ha Isten terve nem valósul meg.
 
Első olvasás után a hit nélküli ember számára a fenti Igeversek, egy tömör és nehezen érthető, sőt teljesíthetetlen elvárásnak tűnik, amit bizony sokan el is vetnek maguktól. Mindez azért van, mivel a Szent Szellem nem lakik a szívükben, ami felfoghatóvá tudná tenni számukra az Úr Jézus igazságérzetét, az Atya iránti hűségét.
Nézzük meg, e néhány Igeversben, hogy mit mond Jézus valaki megtéréséről. Mint láttuk Péter szeretete jeléül tiltakozott Jézus bekövetkezendő szenvedés miatt. Mert ő emberileg szerette Jézust, de nem gondolt Isten tervére, ami miatt a földre született Jézus, hogy a megváltást véghezvigye. Ilyenek vagyunk mi emberek, hogy a magunk javát nézzük, és nem arra tekintünk, hogy mi az Úr akarata.
Jézus pedig a hívővé vallásunkat azért határozza meg ekképpen, hogy ne a magunk javát nézzük, hanem az Isten akaratát!
 
Vizsgáljuk meg a 34-es verset: Lehet, hogy nem mindenki előtt világos ez a négy tagmondatból álló összetett mondat, pedig nagyon is fontos üzenettel bír. Jézus már az elején határozott, érthető felvilágosítást ad mindenki számára, hogy ki és hogyan követheti Őt.
-„Ha valaki (tehát bárki is lehet az)
„én utánam akar jőni - semmiféle kényszerítés nélkül, mert ő maga akarja. Tehát saját szabad akaratból dönthet.
„tagadja meg magát” – az addigi életvitelét, szemléletét változtassa meg.
„vegye fel az ő Keresztyét”-Figyelitek? Nem tegye le a keresztet, amit az Úr ráhelyezett, hanem vegye fel. Bár az sem biztos, hogy az Úr le fogja róla venni, hanem erőt ad hozzá, hogy hordozza. Általában okkal helyezte rá az Úr az erősebbre azt a keresztet, pl. egy hívő asszony hordozta az alkoholista férj Keresztyét, aki egy idő után megtért.
„és kövessen engem!”- Határozott döntést követően, vissza nem tekintgetve, kövesse Jézust!
Rendkívül tömören, és mégis érthetően, közli az Úr hívővé válásunknak a lehetőségét. Alku nélkül, mert ennek csak ez az egy módja van! Nem saját javunkat, hasznunkat nézzük, hanem az Isten akaratát.
Most lássuk a 35 - ös verset : „Mert, valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt”,- Bizony vannak olyan keresztyének, akik döntenek arról, hogy követni fogják az Urat, de nem akarnak lemondani az addigi életformájukról. Az ilyen emberek nem lesznek soha Jézus követőivé. pl. nem adják fel a szenvedélyeiket, (cigaretta, ital,)a hitetlen emberekkel való mulatozásokat. Ezek a vasárnapi hívők, de a hétköznapokban akképpen élnek, mint a hitetlenek. Amikor lehetőség kínálkozik a hitetlen családtagokkal, barátokkal inni, világi módra viselkedni, ugyan úgy megteszik. Ezek a keresztyének nem születtek újjá, és nem kerülnek a Mennybe.
 
„valaki pedig elveszti az ő életét, én érettem, és az evangéliumért, az megtalálja azt.- Ha viszont valaki komolyan akarja odaszánni az életét az Úrnak, az feladja minden addigi életvitelét, és azt követi, amit az Úr elvár tőle. A keresztjét viszi magával, mert tudja, hogy Jézus ad hozzá erőt, hogy hordozza. Nyugodtan beszél az evangéliumról, bizonyságokat tesz az Úr csodáiról, kegyelméről, nem szégyelli, hanem hűséggel szolgálja Őt. Nem úgy emberként rendezi be az életét, hanem mindenben az Úrra hagyatkozik. Segíti embertársait, imádkozik másokért, nem irigykedik, és ragaszkodik minden körülmények között Jézushoz.
Aztán a 36-os versben: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?”- Mert vannak emberek, akik a pénz, a hatalom, a tisztségek, a baráti kör, stb. miatt nem közelednek az Úrhoz, de vannak olyanok is, akik csupán szívük hitetlensége miatt maradnak távol. Az ilyenekről gondoskodik az ördög, hogy anyagilag meg legyenek elégedve, még az egészségük is jó, ezért úgy gondolják, miért is tartoznának ők az Úrhoz? Ezek az emberek lelkükben kárt vallanak!
 
37- es vers: „Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?”- Mivel Jézus megmentette a mi lelkünket a kárhozattól, cserébe mi az életünket adhatjuk néki érte. Ettől mi sokkal többet kaptunk, mert Örök Életet szerzett számunkra Jézus krisztus.
 
38- as versben: „Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet……..”- Az Úr kitért arra is, hogy ha valaki szégyelli őt az emberek előtt, akkor, majd mikor visszatér, ő is szégyellni fogja azt.
 
És most csendesedjünk el egy kicsit, és gondoljuk át Jézus beszédének előzményeit, és a fenti öt versszakot, amiben Jézus Krisztus mindent elmondott, amire szüksége van egy megtérni vágyó embernek. A szabad akaratból való megtérést, az önmegtagadást, keresztvivést, és az Őt követését.  Kész tervet kapunk kezünkbe, a megtérésről, a későbbi hívői életről.
 
Nekem személyesen, Jézus tanításait azért issza a lelkem, mert figyeljétek meg, hogy nem találunk benne világi nyájas ömlengéseket, csábításokat, dicséreteket, hanem röviden az igazságról, beszél az Úr. Arról az igazságról, ami megmentheti a te lelkedet is, ha azon az úton jársz. Jézus elmondja, vagy példával bemutatja, a jó és a rossz közötti különbséget, annak előnyét, és hátrányait. Nem fenyegetőzik, csupán a következményeket hozza elő reflektorfénybe. Számtalan példázatban mutat rá a helyes keresztyén életre, viselkedésre, de bemutatja azt is, hogy széles úton járók milyen veszélybe kerülnek.
Jézus földre születése már igazolta az emberekért való áldozatot, bizonyította, hogy jobban szereti az embereket önmagánál.
 
Így kell nekünk megtérésünk pillanatában már arra gondolni, hogy oda tudjuk e szánni teljesen magunkat az Úr szolgálatába, vagy a saját érdekeink mást diktálnak?
( Mint a ház építő, aki mielőtt házat épít, leül és számadást vet magával, hogy be tudja e fejezni az elkezdett házat?
Ilyen a hívő életünk is, nem csak el kell kezdeni, és közben a nehézségek, a csábítások, és egyéb kifogások miatt kimaradni, hanem egy komoly döntést követően, halálunkig, végig menni az úton, amit az Úr Jézus tűzött ki a mi számunkra!)
Tudunk -e úgy, mint Jézus, aki nem a maga érdekét nézte, hanem az Atya dolgainak eleget téve akarta élni az életét.
Ezt jelenti: a tagadja meg magát, a kereszt vállalása, és a követés.
De vajon a mai keresztyének, mennyire veszik komolyan ezt a fontos útravalót?
Legyen áldott az Úr ezért a fontos indulási tervért, a hasznos tanácsokért, ami nem kötelező, de az örök életünk függvénye.