A kis kovász..

 

A fenti Ige minden keresztyén számára egyfajta figyelmeztetés is, hogy a keresztyén szabadságban álljunk meg, lélek szerint járjunk, és a szeretetben mutassuk ki mindazt.

Azt tudjuk, hogy az Úr szabad akaratot adott mindannyiunk számára, de ezen belül nem mindegy, hogyan éljük meg a mindennapjainkat úgy, hogy ne rossznak véljük a korlátokat, amik éppen a mi védelmünket szolgálják. Ne érezzük rosszul magunkat attól sem, hogy nekünk már nem kell a világgal szoros kapcsolatban állni, hisz elvileg más úton járunk.

Természetesen nem tudunk szentként élni itt a földön, mert emberek vagyunk, de próbáljunk legalább igyekezni a keresztyén tisztánjárásra, és ha mégis bűnt követünk el, akkor tartsunk bűnbánatot. Hiszen ha nem lennének törvények, akkor nem tudnánk, hogy bűnt követünk el, mikor szembe megyünk azzal, amivel nem szabad. Ezért kellenek tehát azok az út jelzőtáblák, azok a korlátok, amik figyelmeztetnek bennünket mielőtt elkövetnénk a bűnt.

Az alap Igevers, nagyon jól utal arra, hogy számtalan dolog veszélyezteti a keresztyén életünket, és sokszor nem is tűnnek olyan károsnak, de mégis könnyen letéríthetnek bennünket a keskeny útról.

Néhány példát nézzünk ilyen helyzetekre:

Az osztálytársak születésnapi bulira készültek, és az egyik keresztyén lányt is elhívták az ünneplésre.  A szülők a lányukat elengedték, néhány hasznos tanács kíséretével. A fiatalok jól érezték együtt magukat, és szolidan le is zajlott a születésnapi este. A következő napokban megbeszélték, hogy milyen jól érezték magukat, és a legközelebbi kínálkozó alkalmon újra együtt volt a kiscsapat. A keresztyén lány átitatódva a világ szellemiségétől, már nem vágyott a gyülekezetbe, mert jobban érdekelte a baráti köre. Mi volt itt a kovász, ami az egész tésztát megkelesztette? Az Istennélküli fiatalok, és az általuk felkínált programok szellemisége könnyedén legyőzte a keresztyén lány gyenge hitét.

 

De nézzünk további példát a „kis kovászra”: Keresztyén ifi csoportban rendszeresen tartottak ifjúsági órákat, ahol sok tanítás hangzott el. A fiatalok igyekeztek hitüket növelni, és jó példával járni elől a kisebbek előtt. Egy nap megjelent közöttük egy fiú, aki szívébe vágyott Jézust megismerni, de nem szeretett volna semmiről lemondani, ami a világban ráragadt. Egyébként kedves, szimpatikus volt, ezért el is fogadták és szerették a többiek. Telt az idő, egyre inkább otthon érezte magát az ifjúságban, és bátorkodott új játékokat, programokat ajánlani a többieknek, amit el is fogadtak, és nem tűnt fel senkinek, hogy eltértek a kitűzött céltól. Mert az természetesen úgy van, hogy ha az ajtón akarunk kimenni, és behunyt szemmel az ajtó sarkához érkezünk, akkor már célt tévesztettünk. Az új fiú „kis kovász” volt, ami félrevitte „megkelesztette” az egész ifjúságot.

 

Más példa: Egy keresztyén férfi új munkahelyre került dolgozni. Munkatársai dohányoztak, pletykáltak, szitkozódtak, és minden, ami belefért az ilyen közegbe. Ő maga sem vette észre, hogy egy idő után jobban szeretett a munkahelyén lenni, mint a keresztyén családja körében. Miért? Mert ő is rászokott a dohányzásra, és a világ szokásaira. Azonosult velük, így nagyobb egyetértés volt közöttük, mint a családjával. Igaz, azok az emberek voltak többen és itt nem „kis kovászról” beszélhetünk, de le tudták vinni az útról, meg tudták csorbítani a keresztyén életét, és a családdal való kapcsolatát.

 

Van azonban egy olyan történetem „ami kis kovász” és nem rossz értelemben vitte el a többieket.

Egy keresztyén lány, nyári munkára ment dolgozni egy céghez. Szalagmunkán dolgoztak, miközben a gyümölcsöket válogatták. A lány közben sok bizonyságot mondott a munkatársaknak, énekelt, és szinte az életével mutatta be Jézust. A többiek szerettek körülötte lenni munkaidőn kívül is, mert kellemes társaság volt. Megérezték rajta, hogy ő egészen más, és vágytak hasonlóvá válni hozzá. A lány nem Jézusról beszélt, hanem bemutatta Jézust az életével, és néhány hét múlva, munkatársai már nem csak a munkahelyen, hanem a gyülekezetbe is elmentek vele. 

A Biblia azt is mondja: hogy Ti vagytok a föld sói, és a világ világossága. (Máté 5: 13a -14a)  Így vagyunk képesek világosságot teremteni a környezetünkben, és így tudjuk ízessé, kívánatossá tenni a kereszténységet.

 

Mint a példák által is látjuk, hogy „kis kovász” meg tud keleszteni nagyobb mennyiségű tésztát is. Ezért fontos, hogy mi keresztyének mindig szilárdan álljunk meg hitünkben, hogy ne legyen, aki eltérítsen bennünket.

Azt olvassuk a Jakab 4:7ben” Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek”

Szívleljük hát meg Jakab Apostol tanácsát, és szilárdan álljunk meg a teljes hitben! Ne engedjük megcsorbulni Istenbe vetett hitünket, hanem mi legyünk olyan kovászok, ami „megkelesztjük”vagyis meggyőzzük mindazokat, akikhez közel kerültünk. Legyünk jó tanítványok, akik engedelmeskednek Jézus parancsának: „Tegyetek tanítvánnyá minden népeket”Márk 28:19