„Szólt azért Péterhez az ajtóőrző lány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Mondta pedig ő: Nem vagyok.
Simon Péter pedig ott álla vala és melegszik vala. Mondták azért néki: Nemde te is ennek a tanítványai közül való vagy, Megtagadta ő, és mondta: Nem vagyok.
Mondta pedig egy a főpap szolgái közül is, rokona annak, akinek fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
Ismét magtagadta azért Péter és a kakas azonnal megszólalt.” János Ev. 18: 17, 25-27
Ó, hányszor tagadjuk meg mi is, mint Péter a Megváltó Krisztusunkat! Ahogy ő arra gondolt, hogy a tagadásával megmentheti az életét, előfordul nálunk is, amikor mi sem mondjuk el, hogy keresztyének vagyunk, mert talán abban a helyzetben éppen kényelmetlen lenne.
De vajon, kiállunk - e Jézus mellett, majd akkor, amikor az Antikrisztus jelét kellene felvenni magunkra, vállaljuk - e az üldöztetést vagy a halált az Úrért, ha most egy bizonyságot azért nem mondunk el az embereknek, mert kényelmetlen.
És hányszor nem azt tesszük, amit elvárna tőlünk az Úr, hanem csendben maradunk akkor, mikor leginkább alkalmas lenne az idő bizonyságot tenni.
Hányszor engedjük el a tántorgó kezét, aki előbb utóbb elesik, és talán végzetes lehet a balesete. És vajon felemeltünk – e egy, az utca sarában fekvő embert, hogy elvigyük az orvoshoz, vagy egyáltalán meggyőződjünk róla, hogy nincs - e rosszul?
Sajnos nem mutatunk utat a tévelygőnek, aki a keskeny útról letért, mert talán magunk sem vagyunk alkalmasak visszavezetni őt.
És sorolhatnék még rengeteg példát, amivel mi is megtagadjuk az Urat, pedig nagyon jól ismerjük Őt, hogy mit tenne abban a helyzetben.
Miután harmadszorra is megtagadta Péter Jézust, a kakas megszólalt, ahogy az Úr ezt előre kijelentette neki.
Ez a pillanat a Mel Gibson rendezésében készült Passió c. filmben, kellőképpen nagy hangsúlyt kapott, ugyanis amikor a kakas megszólalt, Jézus a nehéz kereszt alatt görnyedve is, de ránézett Péterre, akinek éles késként hasított szívébe ez a pillantás.
Akkor Péter megértette, és valószínűleg mélységes szégyent érzett, akkor igazán megérezte a súlyát annak, amit tett.
Az Igében azt olvassuk, hogy Júdás pénzért elárulta az Urat, és mikor rádöbbent tettének súlyára, már nem érdekelte a pénz, ő lett saját maga bűnének elítélője.
Anélkül, hogy mélységes megbánást tanúsított volna, bocsánatkérés nélkül, saját magát ítélte el, halálbüntetéssel. Öngyilkos lett. Nem várt bocsánatot a tette miatt.
Mint látjuk, Péter megtagadta, Júdás pedig elárulta az Úr Jézust. Súlyos bűnök voltak mind ezek, de a hitetlenségnek, amit Tamás először tanúsított annak is meglehetősen nagy súlya van!
A történetet már valószínűleg ismeritek, de szeretném mégis feleleveníteni, hogy világos legyen mindenki előtt. Miután Urunk feltámadt, többször is megjelent a tanítványoknak. Egy alkalommal, amikor Jézus ott járt közöttük, Tamás nem volt jelen. Majd amikor újra találkozott a tanítványtársaival azok örömmel újságolták neki, hogy Jézus megjelent és ott tanított közöttük. Tamás pedig kifejtette a hitetlenségét és ezt mondta: „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem” János Ev. 20: 25
Nyolc nap múlva azonban a bezárt ajtón keresztül Jézus újra megjelent a tanítványok között, és azt mondta: "Békesség néktek!" Azután azt mondta Tamásnak: „Hozd ide a te ujjaidat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!”
És felelt Tamás és mondta neki: „Én Uram, és én Istenem!”
Kedves testvéreim! Óh vajon hányszor kiáltunk fel ekképpen: Én Uram, és Én Istenem! Hányszor hat el szívünkig a bűneink súlya, amit Jézus ellen teszünk? Eljut - e szívünk mélyéig a szégyen, a rádöbbenés, hogy miért tettem ezt???
Azt mindenkinek tudnia kell, hogy csak a bűnbánatra van bűnbocsánat. Lehet, hogy ma a gyülekezetekben kissé lazább a bűnbánat fontossága, vagy nem kap elég hangsúlyt az, ami a megbánást felszínre hozná. Pedig ezt kell tennünk, ha szeretnénk megbocsátást nyerni a bűneinkre.
Nem csak a régi gyülekezetekben volt szükséges beszélni a hívők tisztaságáról, ma is nagy hangsúlyt kellene, hogy kapjon! Hiszen az évszázadok forgatagában az ember semmit sem változott. Az emberi természet ma is olyan fékezhetetlen, bűnös hajlamú, mint volt. A bűnbocsánat ma is elérhető mindenki számára, hiszen „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”
Drága Testvéreim! Ma ezt üzeni neked és nekem az Élő Isten: Mindenki, aki beszédben, vagy cselekedetekben bűnt követ el, ne takargassa vétkeit, hanem bánja meg azokat majd vallja meg, hogy megbocsátást nyerhessen! Hozzunk a felszínre minden bűnt, amivel letagadtuk az identitásunkat, és amivel megtagadtuk azt a valóságot, hogy ahhoz az egy élő Jézus Krisztushoz tartozunk, aki az életét adta halálra érettünk.