„Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, akik azt mondják: Nem ér el minket és nem ér el veszedelem” Ámos 9:10
Isten azért választotta ki Izráelt minden nép közül, hogy engedelmesen kövessék, és ez által áldottak legyenek.
Isten bárhogyan is kedvezett nekik, ők mindig tettek valamit, amivel kiváltották Isten haragját.
Gondoljunk csak vissza arra az időre, amikor Mózes kivezette őket Egyiptomból, hogy lázongtak, mennyi panasz hagyta el a szájukat.
Az Ámos kispróféta könyvében is erről olvashatunk, hogy Isten rettenetes büntetést szánt a bűnös népére.
Mint olvassuk az Igében: „Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, akik azt mondják: Nem ér el minket, és nem jő veszedelem”
Az én népemnek, minden bűnösei, röviden: aki nem hisz Isten büntetésében.
Valóban, az Ószövetségi kor embere csak a szemeinek hitt és a kézzel fogható dolgokat fogadta el Isten hatalmának. Isten ezért sokszor kényszerült arra, hogy megbüntesse az övéit.  A jelen korunkban azonban Jézus által a szívbéli hit részesült előnyben. Isten büntetése a kereszthalálban beteljesült így Isten már nem büntet, csupán kiszolgáltatja az embert a saját kívánságainak, amiben vergődve az ember előbb utóbb azzal szembesül, hogy nagyobb büntetés ez számára, mintha Isten csapása lenne.
Kedves Testvéreim! Nem csak akkoriban, hanem manapság is vannak olyan keresztyének, akiknek nincs Istenfélelmük. Akik éppen úgy élnek, mint azelőtt, szinte semmi nem változott meg az életükben.
Gyakorlatilag úgy gondolják, hogy annyi elég, hogy megtértek, és semmi kötelezettségük nincsen tovább. Jézus mindenkiért meghalt, így mindenkinek örök életet szerzett, és úgy gondolják - be vannak biztosítva. Tehát megvették a belépőjüket a Mennybe. De ez csak részben van így. Néha még a szuperkegyelem is hozzájárul ehhez a felfogáshoz, ami arra hazugságra bátorít fel, hogy bármit megtehetsz, mert úgyis örök életed lesz a Mennyben.
Egyszer egy külföldi szolgáló szemléletesen akarta bemutatni, hogy minden meg van bocsátva Jézus Krisztus kereszthalála által, és előszedett vagy 20 télikabátot, amelyeket egy asztalról pakolt át egy székre. És közben mondogatta: Ez is meg van bocsátva, ez is meg van bocsátva… Csupán arról felejtkezett meg a szolgáló testvérem, hogy nyomatékot adjon annak a ténynek, hogy csak azok kerülnek a Mennybe, akik követik is Jézus Krisztust. Tehát ha kell, a keresztet is felveszik magukra és úgy követik a Mestert.
Sajnos valóban vannak keresztyének, akik azt gondolják, ha hetente eljárnak a gyülekezetbe, akkor mellette nyugodtan bármit tehetnek.
Hát nem, kedves Testvéreim! A Biblia azt mondja: „A Hit cselekedetek nélkül halott” Nem beszélni kell róla, hanem be kell mutatni a cselekedeteink által, hogy keresztények vagyunk.
Gyakran a vasárnapi keresztyéneknek ez olyan, mint egy magas sarkú cipőben sokáig ácsorogni. Elfárad benne az ember lába, lerúgja, majd vesz fel egy sokkal kényelmesebb cipőt. Amit megszokott, amiben kényelmesen járkálhat, futhat, hisz megtérése előtt ez volt a lábán mindig.
Az ilyen emberkék időnként még eltévednek, rágyújtanak egy cigarettára, egy kicsit iszogatnak, kínozza őket a volt szenvedélyük, aminek gyakran teret is adnak. Ha viszont nem tehetik meg azt, amire vágynak, a régi énjük ordít ki belőlük, és képesek Isten gyermekeit is megbántani. Ezek a keresztyének nem hiszik el, hogy bűnt követnek el, ők mondják azt: Nem ér el minket, és nem jő reánk veszedelem” Az ilyen emberek becsapják magukat, mert mindenkinek meg kell állnia egyszer Isten ítélőszéke előtt.
Ha tovább olvassuk az Igét, azt látjuk, hogy a JÓ ISTEN egy boldog jövőről gondolkodik azok számára, „akik az én nevemről neveztetnek” (Jézus nevéről) - vagyis akik valóban szeretik és félik az Urat.
Isten valóban egy JÓ ISTEN, és Ő igazi áldásokat tervezett az életünkre, amit a hívő akkor képes elérni, ha megteszi mindazt, amit a Szentlélek által az Úr kér tőle. Az engedetlenség viszont átkot hoz magával az ember éltére.
Isten megáld, ha engedelmes vagy. De átkozottá leszel, ha kiszolgáltat az ellenségnek! Te melyik részt választod? Az áldást vagy az átkot?
Élj tehát úgy, hogy féljed az Urat, engedelmesen, és alázattal kövesd Őt, hogy az áldás részese lehess !
 

Dózsa Lajoné