Advent 2. Vasárnapján

Megint a vége felé közeledik egy esztendő. Azt hiszem, nem lehet elég hálás a szívünk Istennek, ezért a kegyelemért, hogy a szomorú körülmények ellenére megtartott bennünket ebben az évben is.

Ma advent 2 vasárnapján a szívünkbe újabb várakozásnak kell elindulnia. Néhány hét múlva újra ünnepeljük azt a tényt, hogy az Isten emberré lett, testet öltött az Ő fiában, Jézus Krisztusban.

Izrael népének történetéről már többször esett szó, hívő életünk folyamán.

Én hiszem, hogy minél többet beszélünk a választott nép történelméről, és megértjük annak fontos eseményeit annál jobban összeáll bennünk egy kép, amely megmutatja Isten szándékát mivelünk kapcsolatban is.

Fontos leszögeznünk, hogy Isten terve a választott néppel mindig is az volt, hogy a népét az ígéretek birtokosává tegye.

Talán emlékeztek arra a korszakra, amikor a nép két királyságra bomlott. Az Északi királyságra, amelyet Izraelként nevez meg a Biblia, és a Déli királyságra, amelyet Júdának mond.

Izrael elfordult Isten törtvényeitől, és bálványimádóvá, erkölcstelenné, és nyakas néppé vált, ezért az Úr megbüntette. Az akkoriban felemelkedő Asszír birodalom egyszerűen betört az országba és elhurcolta Izrael népének legjavát. Azok az elhurcoltak soha sem tértek vissza a földjükre.

Ezt követően néhány évtizeddel később Júda népe is a környező népek hatása alatt elfordult Istenétől.

Júda fővárosa Jeruzsálem volt. Ezt követően a felemelkedő Babiloni birodalom Kr.e  586-ban lerombolta a nép szívét Jeruzsálemet és a templomot, ezt követően újabb deportálás következett.

A megmaradt zsidó nép Júda legjavát Babilonba hurcolták.

A nép 380 évig volt ebben a fogságban. Eközben Isten Prófétákat küldött a népnek, akik igyekeztek átadni Isten tervének üzenetét.

Ebben a korszakban az elidegenedés, a reménytelenség korszakában hangzik Jeremiás próféta üzenete, amely arról a jövőről beszél, amely erre a népre vár.

Nézzük meg hogyan is hangzott ez akkor?

Ez az Ígéret a Messiás érkezéséről szól. És ma már tudjuk, hogy ez a Messiás, nem csak a Zsidók Messiása, hanem az egész világé. Jeremiás próféta Dávid, a király igaz sarjadékáról, utódjáról beszél, aki uralkodni fog, mint király Izraelben. Jeremiás 23: 5

Vagyis ugyanarról az ígéretről szól, amit korábban Ézsaiás Próféta is kijelentett:

A Máté Evangéiumában találunk egy nemzetségtáblázatot, amely Jézus szüleinek családfáját mutatja be. Tehát nem is lehet kérdés előttünk, hogy miért nevezi Jeremiás Jézust, Dávid Igaz sarjadékának. Viszont ne tévesszen meg senkit, hogy Jézus szüleiről teszek említést, hiszen tudjuk jól, hogy Mária, Jézus anyja a Szentlélektől fogant. Így József csak nevelőszülője volt a Messiásnak.

A próféta így folytatja Isten tervét: jogot és igazságot szerzek e földön.

Abban az időben az emberek a jogot és az igazságot a törvény betartásában látták. A törvénynek meg van a joga arra, hogy elítélje az embert.

De ez a jog és ez az igazság már nem egyenlő a törvénnyel. Isten a kegyelmet ígérte meg ezáltal.

Ez a mondat pedig már előrevetíti a megváltás gondolatát is. Hogyan tud Isten igazságot gyakorolni az emberiségen anélkül, hogy elpusztítaná a bűnös embert a bűneivel együtt?

Isten igazsága megkövetelné, hogy érvényt szerezzen a Római levélben megfogalmazott törvénynek: A bűn zsoldja a halál. De éppen ennek a versnek a folytatása adja meg a megoldást: de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztus által. Vagyis az Úr már itt előrevetítette az Ő kegyelmi ajándékának ígéretét.

Megdöbbentő ez a gondolat, de tény. A mi emberi nézőpontunkból nézve ez az igazsága Istennek, Igazságtalanságnak tűnik. Miért? Mert miért az egyetlen igaz bűnhődjön az összes többi bűnös helyett? De Isten az egyetlen igazat, a bűntelent, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. 2Korinthusi levél  5: 21

És Isten így jogot formált az emberre, akit Ő maga alkotott újjá, a bűnnel szemben. Azaz megvásárolta az embert, a bűn rabságából azért, hogy kegyelmének ajándékát, az örök életet neki adja. Ez az Ő igazsága, amelyet e földön szerzett.

Isten ígérete szerint a nép megszabadul, de mitől is kell megszabadulnia Júdának?

Meg fog szabadulni az elnyomástól. De ez nem biztos, hogy a fizikai állapotot jelenti csupán.

És talán ezen a ponton értelmezik félre a zsidók a Messiás kilétét.

Mi nagyol, jól tudjuk, hogy Jézus a Megváltó. De sajnos maga a választott nép nagy része a mai napig nem hajlandó elfogadni ezt.

Júda megszabadulása az egész világ szabadságát jelenti. Szabadon az ítélettel sújtó bűntől, szabadon a bűn láncaitól, az erkölcstelen, ateista szemléletmódtól. Isten azt akarja, hogy minden ember megtérjen és az igazság ismeretére, eljusson. Ez az Ő igazi terve.

Én tudom, hogy ezek az igék ránk vonatkoznak. De ma ettől függetlenül nagyon sok keresztény ezen Igék tudata mellett is fél. Félnek a hívők a szegénységtől. Félnek a csapásoktól.A jelenlegi helyzettől. Betegségektől… a haláltól. És hadd ne soroljam fel, hogy mi mindentől.

Az Úr ki akarja hozni a népét ebből a kétséges, félelemmel teli, reménytelen állapotból. Valójában mitől kell nekünk félnünk?

Mert mit jelent nekünk a földi élet? Én úgy gondolom ez a földi élet csupán előkészület az örök életre. Ha így fogjuk fel, akkor nem igazán kell aggódnunk a dolgaink felől. Isten jól tudja, mire van szükségünk ehhez a földi léthez. Az ígéretek közt az is szerepel, hogy betölti a mi szükségeinket, és megőríz a bajban. Tehát bátorságban élhet az Isten népe. A félnivalónk inkább ebben az Igében van: Filippi 2: 12

És amikor ezt az Igét olvasom, mindig az jön elém, hogy bár ezek Pál apostol szavai, de éppen ilyen erővel lehetnének az Úr Jézus szavai is hozzánk.

Gondoljuk át együtt, mintha Jézus mondaná: „Annakokáért, szerelmeseim, gyermekeim, tanítványaim amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, amikor még itt voltam köztetek, most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, mert íme hamar eljövök!”

Bár ez a gondolat így nincs benne, a  Bibliában, de érhetünk belőle.

Az Úr az Advent közepette azt akarja életünkben, hogy megértsük, hogy a mi igazságunk, nem egyenlő az Ő igazságával, amint már említettem is. Egyedül az Úr a mi igazságunk, a sok igazságtalanság közepette is.

Többször eltöprengek rajta, hogy sajnos sok esetben még a hívők közt sem találunk igazságra. Sokan nem Istenfélelemmel élik a hívő életüket. Azt gondolják, hogy az emberi elismerés, és a tiszteletadás, emberi tekintély elég a mi igazságunkhoz. Hát látszólag így is van. De az igazi igazság az Ő maga Jézus. Egyedül az Úr a mi igazságunk, Őrá kell nekünk hallgatnunk, Őt kell nekünk követnünk.

 

Végezetül a kérdés leginkább abban rejlik, hogy most az Adventi gyertyák közepette, a mi várakozásunk miről szól? Mit várunk igazán? Talán sokan a Járványhelyzet végét várják. Sokan egy új munkalehetőséget várnak ha elcsitul a veszélyhelyzet. Sokan alig várják, hogy újra találkozhassanak a szeretteikkel és folytathatnám.

Sajnos az idei ünneplésünk nem lesz igazán méltó a Megváltónk születéséhez, de mégis kívánom, hogy azon körülmények között mégis hozzon szépséget, meghittséget, és reménységet, amíg újra felvillan az Úr tiszta fénye.

Kiss Attila