„Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrzője!
Az Úr a te őríződ. Az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
Megőrzi az Úr, a te ki és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”
Zsoltárok 121: 4-8
Mit is mondhatnék erre a gyönyörű Igére, amit Istentől, válaszként kaptam az imádságomra? Szó helyett könnyeimmel köszöntem meg, e szeretettel teljes ígéretet.
De, hadd időzzek egy kicsit a szavak jelentései mellett, ami a szívemben sokáig megmarad és újra és újra erőt ad a próbák alatt.
Isten, az emberek hű őrzője, nemcsak Izráelé, hanem mindenkié. Ő az, akinek a szeretete örök, nem olyan, mint az emberé! Ő az, aki képes a világon mindent látni, és tudomása van a legtitkosabb dolgokról is. Ő választott ki bennünket magának, és hűséggel velünk van mindenben. Ezért mondja a Zsoltáros: „Szemeimet az egekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te őrződ” Zsolt 121:1-3
Bizonyára ti is számtalanszor éltetek már át, egy-egy olyan megrázó eseményt, miközben felnéztetek az égre, és segítségül hívtátok az Istent. Ő nem alszik, de még el sem szunnyad, nem fárad el, mert Ő a Teremtő Atya! Ő meghallgatja az imádságokat.
Milyen jó lenne, ha az emberek tudnák, hogy az Úr mindig velünk van. Ő jelen van, mint az árnyékunk, akkor is mikor imádkozunk, de akkor is mikor a legdurvább bűnöket követjük el. Az Ő vigyázó szemei rajtunk vannak, és féli, óvja az övéit.
Hányszor és hányszor kiáltunk fel, egy számunkra szívet tépő eseménynél, akkor mikor azt érezzük nem bírjuk tovább, azonban, Ő akkor is ott van és megnyugtat, bekötözi a vérző sebeinket.
„Megőriz a gonosztól, megőrzi a te lelkedet” Milyen nagy ígéret ez! A ránk leselkedő gonosz nyilait, még mielőtt elérne bennünket megsemmisíti. Megőrzi a lelkünket!
Lehetne e szebbet és jobbat igérni?
De mindenben az a legcsodálatosabb az, hogy mindezt érdemtelenül kapjuk! Hisz nekünk nincs semmi érdemünk, ami miatt Isten mégis szeret, féltve őríz bennünket, az Ő szemefényei vagyunk, aki a legkedvesebbet is feláldozta értünk!
ÉRDEMTELENÜL KAPJUK AZ ÖRÖK ÉLETET, AMI SZÁMUNKRA A MINDENT JELENTI!
Mivel tudatában vagyunk annak a nagy igazságnak, hogy az Úr nagyon szeret bennünket, viszonzásul, hálánk jeléül nekünk is szeretni kell Őt. Hisz nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk Ő reá! Ámen
Dózsa Lajosné