„Nem messze vagy Isten országától” Márk 12:34
Mit jelent az Isten országa? Isten királyi uralmát jelenti. Ott ahol az emberek el kezdenek Isten akaratának megfelelően élni, ott ahol végül is megvalósul Isten akarata az életükben.
Tehát ott valósul meg Isten országa, ahol az emberek el kezdenek Isten akaratának megfelelően élni. A Mi Atyánk imádságban ezért jön egymás után a két kérés, ami nem kettő, hanem egy: „Jöjjön el a te országod és legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Ahol meg van az Ő akarata, oda eljön az Ő országa is.
Nos, Jézus azt mondja az annak az írástudónak ebben a történetben: „Nem messze vagy Isten országától” Van ebben valami Jézusi bátorítás, hogy nem vagy messze, csak gyere! Jó az irány, a cél előtted van, még egy-két lépés és benne is vagy! De van benne kemény őszinteség is, amely kimondja: Nem vagy benne az Isten országában. Ha viszont nem vagy benne, akkor kívül vagy rajta.
Kedves Olvasók! Értjük –e mélységéig, hogy mit akar Jézus ezzel az írástudóval tudatni? Éppen ezért, ne csapjuk be magunkat, nehogy azt higgyük, hogy ha közel vagyunk, az már nekünk elég lesz. Mert a biztatás tovább hívogat bennünket: Még nem vagy benne, tehát még nem érkeztél be a célba. A távfutóknak a szalagot el kell szakítaniuk, csak akkor érvényes a célba jutás. A győztesnek nem csak az ujja hegyével kell megérintenie a szalagot, hanem a szalag másik oldalára kell kerülnie. Addig te sem jutottál be a célba, hiszen még nincs üdvösséged, az pedig csak akkor lesz, ha benne vagy Isten országában. Nézzük, mit jelent a messze, és mit a közel? A biblia azt mondja, hogy nem csak a gonoszok vannak távol Isten országától, hanem mindnyájan úgy születtünk. Annak a széles útnak az elején, amiről Jézus beszél a Hegyi beszédben, Ádám és Éva ősszüleink által elszakadtunk Istentől. Kivonultunk az Isten országából, mert nem akartuk Isten akaratát cselekedni. Ettől kezdve egyre inkább ezt akarjuk, független lenni Istentől, pedig látjuk, hogy mennyi kárt okozunk ezzel magunknak és másoknak. Aki messze van Isten országától, azt az önzés, a hiúság, a büszkeség jellemzik. Istentől távol gyűlölködés van, a gyűlölködésből pedig előbb-utóbb öldöklés lesz. Ez van ma a világban! Nagyon messze kerültünk el Isten országától, az emberekben érzéketlenség, nyereségvágy uralkodik. Ebben az állapotban nem lehet visszakerűlni Isten országába. Ez pedig a kárhozatra vezető út. Ez az írástudó nem itt tartott, mert ő megértette, amiről Jézus beszélt. De, hogyan is kerülhet mégis valaki közelebb Isten országához? Úgy, hogy hall arról, hogy ő még messze van Isten országától, és ennek bizony kárhozat a vége. Hallja azt a nagy lehetőséget, hogy Jézus éppen azért jött, hogy minden ember számára felkínálja az örök életet. Jézus utánunk jött, hogy elvezessen arra a kitaposott keskeny útra, ahonnan visszatalálunk, és kinyissa előttünk az Isten országának kapuját, amit mi becsaptunk magunk mögött. És ez nem csak az Üdvösségben jelent nekünk nagyon sokat, hanem már itt a földön is. Ugyanis, egész másként éli az életét az az ember, aki már belépett az Isten országába, mert oda, itt lehet belépni, mert csak halálunk előtt van rá lehetőség. Ennek a módját, pedig az Isten Igéjéből lehet megtudni.
Nos, aki mindezt tudja, az egyre közelebb kerül az Isten országához. Isten küldött utánunk prófétákat, tanítókat, sőt elküldte az Ő egyszülött Fiát is, hogy ne csak halljunk mind erről, hanem bátorít, és vissza akar vezetni az Atyai házba. Ebben a történetben az írástudó már ezt tudta, de eszébe se jutott, hogy változtasson rajta. Meg sem mozdult abba az irányba, egyáltalán nem óhajtott változtatni az állapotán. Hiába hallott róla, tudta is, hogy mit kellene tenni, de még sem tette. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Jézust Mesternek szólította, és nem Úrnak. Tamás is csak akkor mondta már, hogy Uram, amikor felismerte a Mindenható Istent. Ekkor ezt mondta: Én Uram, és én Istenem! Péter szintén, akkor nevezte Őt Uramnak, amikor a nagy halászatnál megvilágosodott előtte, hogy kicsoda Jézus, és Jézus mellett ő kicsoda? Aki kész Isten akaratát cselekedni, annak megváltozik az élete. Aki viszont hiába hallja a lehetőséget, mégsem indul meg a jó irányba, az bizony elvész. Így lehet elkárhozni a Menny bejáratánál is. „ Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát.” Tehát az van benne az Isten országában, aki hajlandó félretenni saját akaratát, és átadja magát Isten akaratának.
Most nézzünk meg néhány példát a Bibliából:
Zákeus egy vámszedő volt, aki kívül volt Isten országán, hiszen természetes volt neki, hogy minden embert két lábú erszénynek tekintsen. Amikor Jézus nevén szólította, meglátogatta, elment a házába, ő kezdte rosszul érezni magát. Tudta, hogy dönteni kell, mert ha Jézust beengedi a szívébe, le kell számolnia a régi életével, vagy minden marad úgy, ahogy eddig volt. Ekkor megkérdezte Jézustól: „ Uram, jó lesz -e az, ha akikre még emlékszem, a négyszeresét kárpótolom?” Ekkor már az igazság útja szerint kezdett gondolkodni.Jézus pedig azt mondta neki : „Jó! Ma lett Üdvössége ennek a háznak.”
A samáriai asszony is először elvi kérdésekről kezdett beszélgetni Jézussal, de aztán amikor beszélgetés a krisztus érkezése felé terelődött, az asszony ki is jelentette, hogy ő tudja, hogy Messiás jön, aki mindent megjelent nékik, Jézus erre azt mondta neki: „Én vagyok az (a Messiás) , aki veled beszél.” Ez az asszony pedig ott hagyta a korsóját, jelképesen az egész régi életét, és futott be a faluba, hogy hívja az embereket Jézushoz. Megváltozott az élete.
Jézus egyszer megállt egy vámszedő asztala előtt, és azt mondta neki: „Kövess engem!” Az pedig felállt a vámszedő asztaltól, és követni kezdte Jézust. Egy tanítvány lett belőle, akinek köszönhetjük a Máté Evangéliumát is.
Saulus, nagyon jól tudta mit akar. A feladata az volt, hogy Jézus tanítványait összegyűjtse, megkínozza, majd elpusztítsa. Éppen Damaszkusz városa felé tartottak, amikor az úton, természetfeletti módon találkozott Krisztussal, egyetlen kérdése volt csupán: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Jézus kiválasztotta. Ő pedig Pál Apostolként missziós utakon bejárta az akkori pogány világ jó részét, és hirdette a Krisztust.
Mint látjuk a fenti példákból, a Jézussal való találkozás, megváltoztatta az emberek gondolkodását, és új célt vett fel az életük. Gondoljuk át mi is, hogy milyen messze vagyunk Isten országától, addig, amíg van idő az életünk rendezésére! Ámen