„Annakokáért, mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza”

A házasságkötés minden hívő és hitetlen felnőtt ember számára egy felejthetetlen esemény, amellyel a döntésüket hivatalos módon is megpecsételik. A testi kapcsolaton kívül, fontos tényező az is, hogy együttélésük alatt, nem csak a jót, hanem a nem kívánt terheket is közösen vigyék. Sajnos ennél a pontnál azonban már nem vagyok biztos, hogy nem inog meg a holtig tartó nagy szerelem, azonban akkor is együtt kellene maradni.
Az Ige azt mondja: „Jobb kettőnek, mint egynek…” Valóban a szép, együtt szebb, a teher, együtt könnyebb, stb.
Ha a keresztyén, Istentől kapta a társát, akkor a „hármaskötél nem könnyen szakad el”- szoktuk mondani. És sokan megtapasztalhatták mindezt a megpróbáltatások idején.
A születendő gyermeket nem kapocsnak - ami összeköti a két szülőket - hanem az Istentől jövő áldásnak nevezném. A gyermeknevelés a szülők közös felelőssége, mert nem mindegy milyen körülmények között nevelkedik fel, és milyen úton indul el a gyermek. A házasság tehát Istentől van, és jó dolog, ha rábízzuk az életre szóló társunk kiválasztását.

De mi van a hitnélküli emberekkel, akik a külsők alapján választanak párt maguknak? Ezek az emberek nem bízzák a párválasztást Istenre, hisz azt gondolják, hogy maguk sokkal jobban meg tudják ítélni, ki illik hozzájuk, aki talán a szépségével, vagy gazdagságával iriggyé tesz másokat is. Gyakori azonban, hogy egy idő után a nagy szerelem elszáll, és a szeretet talán túl kevés az együtt maradáshoz, és már a sátán rájuk is nyomja a bélyegét.
Ilyenkor csak egy kis anyagi biztonság szükséges ahhoz, hogy az eddig közösen tervezett jövőt, csakis a saját életének folytatásával gondolják tovább. És kész, ott állnak a válás küszöbén.
Természetesen a hitnélküli embereket mindig másképpen kell látnunk, hisz nem ismerik az alázatot, megbocsátást, stb. azonban rájuk is vonatkozna a következő Ige: „Amit Isten egybe szerkesztett, azt ember el ne válassza!” Márk 10: 9

Aztán figyeljük meg, hogy a keresztyéneknél előfordulnak -e válások? Sajnos azt kell mondanom, hogy igen, sőt szégyenérzet nélkül egyre gyakoribbak a válások. „ A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot” Márk 10:5 mondja Jézus a kíváncsiskodóknak.
Azonban azt mondja Jézus: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kél egybe, házasságtörést követ el.” Márk 10 :11-12
Amint olvassuk az Igét, melyet Jézus mondott a tanítványoknak, gondolkodás nélkül megérthetjük, hogy Isten a válást bűnnek tartja. Bármelyik fél kezdeményezi a válást, elhidegülés, harmadik személy, vagy bármi miatt, házasságtörést követ el a házastársa ellen. Sőt olvashatjuk a másik Igében, hogy paráznává teszi azt.
Tehát aki keresztyén létére házasságtörést követ el, Jézus súlyosabban ítéli meg, mint Mózes tette, mert azt mondja rá, hogy az házasságtörő, és az I Korintus 6:9-ben olvashatjuk, hogy ezek nem örökölhetik a Isten országát.
Komoly következménye van a meggondolatlanságnak, látjuk az Igék alapján, hogy: egy válás paráznává teszi a másikat, házasságtörést követ el, és Isten országába nem kerül.
Természetes, hogy a megtérés előtt, a hitetleneket nem ítéljük úgy el, mert ők még mindezt nem tudhatják, bár ugyanaz vonatkozik rájuk is.

Mi is a megoldás, hogy elkerüljük az Úr haragját, hogy ne kerüljünk kívül Isten országán? Könnyű és egyszerű a válasz! Éljünk újjászületett keresztyén életet!
Tartsuk be a törvényeket, már akkor nem követünk el bűnöket! Éljünk az Úrral élő kapcsolatban, és akkor bizonyos, hogy meg fogjuk várni az Ő bölcs tanácsait mindenben.
Szánjuk hát oda életünket, teljesen az Úrnak! Ez vonatkozzon a párválasztásra is! Ne emberileg keressünk Igét, ami bizonyítja, hogy az Úr adta a társunkat, mert az Úr valóban ki fogja jelenteni, amiben teljesen biztosak lehetünk, még akkor is, ha ez számunkra nem kedvező. Csúnyán fogalmazok: Ne segítsünk rá, mert annak az a vége, hogy utólag valljuk be magunknak, hogy mégse az igazi volt.
Miért is tenné ki magát valaki a válás által kapott fájdalmaknak, és az Úrtól kapott büntetésnek?

És néhány mondatban beszéljünk azokról a keresztyén testvérekről, akiknek szeme meg sem rebben, mikor találkoznak hasonló éles helyzetekkel. Sajnos ma nem megítélik, hanem elfogadják, nem kivetik maguk közül a bűnöst, hanem legnagyobb szeretetben tartják a kapcsolatot vele. A másik félre, aki elszenvedi a válás fájdalmait, már nem is emlékeznek, pedig jó lehet, néhány héttel előtte együtt voltak a gyülekezetben.
Igen, tudom. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”Mondja az Ige, de legalább ne bátorítsuk a bűnöst, végtelen támogatásunkkal! Valahol ez esetben részt vállalnak a bűnnel.

Jézus mindig egyszerű, érthető szavakkal hozta tudomásunkra az elvárásait. A fenti Igék alapján fogadjuk el, hogy a házasság Istentől van, és amit egybeszerkesztett Isten azt ember el ne válassza! Ne szomorítsuk meg az Urat, éljünk az Ő elvárásainak megfelelően!