Kathryn Kuhlman egyszer azt álmodta, hogy testvérnőkkel térdepelve imádkoztak, mikor az Úr Jézus bejött, és elkezdett sétálni közöttük. Az egyik testvérnőt átölelte, a másiknak csak a vállát érintette meg, és volt olyan, akihez odaért, és csak rámosolygott.
Kathryn megkérdezte Tőle. –Uram miért van az, hogy az egyik testvérnőt átöleled, a másiknak  a vállát érinted meg, és van, akire csak rámosolyogsz? – Az  Úr így válaszolt: Tudod közöttetek, van olyan, aki hitben még gyenge, azt át kell ölelni. Van aki már hitben erősebb, azt elég ha csak megérintem, és van olyan, aki hitben már elég erős, neki már elég egy biztató mosoly is.

/Testvéreim, hányszor és hányszor van szükségünk Jézus ölelésére, hányszor várjuk csak az érintését, és hányszor látjuk biztató mosolyát lelki szemeinkkel, ami erőt ad újra és újra a küzdelmekben. Milyen erőtlenek és árvák lennénk nélküle! Ne engedjük távol magunktól! Legyünk ott az  Ő közelségében, hogy mindenkor érezzük azt a biztonságot, amit csak Ő tud nyújtani egy öleléssel, egy érintéssel, csak egyetlen mosollyal. Ő mindig tudja, kinek mire van szüksége.