Vannak emberek, akik félnek a haláltól, és mindent megtennének annak érdekében, hogy a földi életüket soha ne szakítsa félbe semmi. Milliókat fizetnének azért, hogy ne legyenek betegek, és főleg azért, hogy ne öregedjenek meg. Hallottunk már arról is, hogy egy külön bolygót akarnak maguknak keresni, ahová majd elköltöznek, csak ne kelljen meghalni! Talán ők is örökké akarnak élni, de nem Isten terve alapján. Hisz az örök élet adott mindenki számára, csak az nem mindegy, hogy örökéletet valaki hol tölti?  Ugye nektek nem is kell mondanom, hogy ezek az emberek hitetlenségben élnek, akik nem hisznek az Isten teremtésében, és az emberre elkészített tervében.
Isten 6 nap alatt teremtette a világot, és a hatodik nap este mikor körül tekintett: „És látá Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó!” 1 Mózes 1: 31
Isten embert is megteremtett, és amint tudjuk, Ádám és Éva az Édenkertben élhetett mindaddig, míg Isten a bűnbeesés után kiűzte őket a paradicsomból. A bűn kihatott az emberiségre is és ennek következménye lett a testi és szellemi halál. A Róma 5:12-ben olvashatjuk „Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és ekképpen  a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”
-    Jézus Krisztus tanítása szerint kétféle halál van: Testi és lelki halál.
A testi halál nem a lét megszűnését jelenti, hanem átmenet az egyik lét állapotából a másikba. Ekkor a testből eltávozik a lélek, megszűnnek az életfunkciók, de magunk(a lelkünk, ami  testünkben lakozik) mi tovább élünk!
-A lét a szellemi halálban sem szűnik meg, mert az is egy átmenet, ugyanis a testünkben lakozó lélek vettetik le Isten színe elől örökre. Ez az örök kárhozat, vagyis a pokol. Ez lesz a 2. halál.
Természetesen ezzel szemben Isten dicsősége egy halhatatlan országba hív minket.(Felhasznált anyag: Chernel András tanításából)

Legtöbbünk szívesen felcserélnénk máris a földi élet küzdelmeit a Mennyben lévő boldogsággal. Naponta óhajtjuk Jézust megérinteni, hogy erőt merítsünk belőle, naponta várjuk az Ő visszajövetelét, vágyunk a közelségére, akkor miért ne vágynánk Nála lakni, egy megdicsőült testben?
Nem félünk a haláltól, hisz a lelkünk csak kilép abból a testből, ami már legtöbbször meggyötört, elhasználódott.
Kedves Testvéreim! Töltsetek időt ezzel a kérdéssel, hogy még jobban megértsétek, és ne legyen idegen fogalom a földről való elszakadás! Kell -e félni a haláltól? Pontosabban úgy teszem fel a kérdést: Kinek nem kell félni a haláltól?Mit válaszolnál rá?