Keresztyénként gyakran megszomorodok a körülöttem történt dolgok láttán, és ez a szomorúság elgondolkodtatásra késztet. Fáj a szívem a világban élő embertársaim miatt, akik szellemi vakságban tapogatva keresik az utat céljaik eléréséhez. Isten fénye nélkül a sötétben mennyi- mennyi bajt okoznak másoknak, de maguknak is. Képzeljük el, ha becsukjuk a szemünket és elindulunk valamelyik irányba, vagy a fejünket ütjük be valamibe, vagy leborogatunk vázát, virágot, mert nem tudunk tájékozódni a sötétben. Ilyen ez szellemi vonatkozásban is. Így jár az a keresztyén, aki belekóstolgat a világi ízekbe.
Számukra pedig ki van világítva egy út, amin haladniuk kellene, ennek ellenére mégis egyesek esnek, buknak rajta. Ezek lehetnek olyan keresztyén hívők, akik megunták már a hívő életüket élni és áttérnek a csábítással teli sötét utakra.  Ezek az emberek csak a gyilkosságot, paráznaságot, lopást, csalást, stb. tartják igazán bűnnek Isten szempontjából. A kisebb bűnöket, mint pl. az öltözködés, hajviselet, viselkedés, beszéd, már nem tartják annak, pedig tudjuk, hogy Istennél nincsenek kis és nagy bűnök!
Fájdalmas megtapasztalni, hogy olyan keresztyén testvérek buknak el az Úr által kivilágított útján, akik már bőven megtapasztalták az Isten kegyelmét, akiknek csak könnyedén kellene menni, mert az Úr vezeti őket. Talán nincs is igazán elvárás ma a gyülekezetekben, öltözködés, viselkedés, beszéd terén. Megdöbbenve láttam meg egyik testvérem hajfrizuráját, ami által inkább hasonlított egy bohóchoz, a felfésült hajával, mint egy hívőre. Eszembe jutott, hogy Isten saját képmására teremtette az embert, de ez az ember biztos, hogy nem hasonlított rá.
Mindenki által szívesen forgatott keresztyén újságban ezt olvastam: „Isten szeret, nem számít, hogy mit csinálsz!”, „Isten nem ítél el” Megérti a vérmérsékletedet, önértékelésed hibás alapjait” Talán nagy baj az, hogy nem ösztökél ez az újság a bűnök felismerésére, elhagyására. De még nagyobb baj az, hogy sok testvérem reggelente a Biblia helyett, csak ezeket az üzeneteket olvassa el. Úgy tűnik, ezek alapján már a hívőnek nem kell fényleni, és nem kell kívánatossá tenni Isten országát.
Egyik szolgáló Jézus Krisztus bűneinkért való áldozatát a kabátok asztalra való lerakásával mutatta be vizuálisan. Igen, valóban, Jézus Krisztus minden emberért meghalt, de nem mindenki üdvözül! Ezt nem mondta hozzá. Annak feltétele van, hogy a Mennybe jussunk, erről nem igen kapunk tanítást. Ismeretes mindenki előtt „A bűn zsoldja a halál, de Jézus Krisztus megváltó kegyelme az örök élet!” Egy magában a fél mondat nem ugyanazt jelentené, mint együtt az összetett mondat.
Ha meglátnak egy keresztyén testvért világi szórakozó helyen, még a hitetlen ember is megbotránkozik rajta, nem hogy egy keresztyén. Sajnos itt a földön nem áll módunkban leválni, hisz Jézus maga azt mondta, „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból” tehát itt vagyunk a világban, de mindig tudjuk, hogy hova tartozunk, kit szolgálunk! Hogyan tesszük kívánatossá Isten országát, ha magunk csetlünk-botlunk a sötétségben? Nekünk kell a sötétben lévőket kivinni a világosságra.
Testvéreim! Teljesen mindegy milyen valláshoz tartozol, milyen nemű, és milyen korú vagy, a lényeg az, hogy felelj meg az Úr elvárásainak, és tükröződjön rajtad a keresztyén jellem! Életeddel tedd kívánatossá Isten országát azok előtt, akik még nem ismerték meg a Megváltót!
És végezetül, hogy lásd nem én szabtam magas korlátokat, hanem maga az Úr. Olvassátok el a Máté 7:13-29 idevonatkozó Igeszakaszát!
Ízelítőnek idézem a 21-23 versszakot: „Nem minden, aki azt mondja nékem: Uram! Uram! Megyen be a Mennyek országába: Hanem, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk é, és nem a te nevedben űztünk é ördögöket, és nem cselekedtünk e sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Soha sem ismertelek titeket, távozzatok, ti gonosztevők!”