Minden nappal öregebbek leszünk, de nem minden ember egyformán éli meg az idős kort. Van, aki a halállal foglalkozik, és várja, mikor jön érte. Van, aki világi szervezeteket keres, és abba öli minden idejét, hogy terelje a figyelmét. Van, aki megpróbál még fiatalos maradni, és odafigyel a testére, és sorolhatnám, ki mivel akarja nyújtani, vagy rövidíteni a földi életét.
Az emberek túlnyomó része nem is gondol arra, hogy mi lesz a lelkével? Mivel nem tudják, így nem is érdekli őket.
Mint látjuk, az eddig felsorolt lehetőségek mind a világból valók, és mint ahogy a cím is takarja: Ezt mind a sátán fizeti. Vajon milyen ez a fizetség? Valószínű, ideig-óráig tartó fényűzés, hatalom, pénz, nagy partik, világsztárok, szépségkirálynők, aranyérmesek, stb. És mennél magasabban van, annál nagyobbat esik vissza, és ők egyértelműen a pokol lakói lesznek örökké!
Van viszont egy másik Úr, Aki egyben a mi életbiztosítónk is! Ő Jézus Krisztus. Azt mondta: „Az aratnivaló sok, a munkás kevés” – azok az emberek, akik igenis foglalkoznak azzal, hogy mi lesz a lelkükkel, ha majd a testükből kilép, azok az emberek, az „Aratás Urának” a munkásai lesznek. Mindegy, milyen munkát kell végezni, csak egy fontos, hogy az Úr munkája legyen. És mennél több munkát ad az Úr, annál többet bírunk. Egyszer a vejem meg is jegyezte: „Anyu terhelhető”. Igen, nem a világ urát szolgálom, hanem azt a Megváltót, Aki én érettem is meghalt, azért, hogy örökéletem legyen, akkor Ő érdemli meg igazán, hogy tegyek érte, amit csak tehetek. Így végzem a munkát, és nem fáradok bele: Ha kell a helybéli gyülekezetben, a misszióban, aztán Istennel való átéléseimről könyvet írok stb.
Amint a mostani néhány soromnak is az a címe: Ki kinek szolgál, onnan kap fizetést, én úgy gondolom, hogy a legbölcsebb annak dolgozni, Aki a legjobban megérdemli. Ő pedig Jézus Krisztus, a mi Megváltónk! Néha elfáradok, de azt mondom:„Emeld Uram az én karjaimat, mint Mózesnek Hur, és Áron, hogy a Te munkádat győzedelmesen tudjam véghezvinni!”