Kis bűn, ami valójában, nagy!
„ Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.
Miért nézed pedig a szálkát, ami a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, ami a te szemedben van, nem veszed észre.
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vehessem ki a szálkát a te szemedből, holott imé, a te szemedben gerenda van.
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!” (Máté 7:1-5)
Jézus a hegyi beszédben nagyon sok tanítást, figyelmeztetést, adott az embereknek, legtöbbször, hogy érthető legyen mindenki számára, példázatokban beszélt.
Többek között kitért az ítélkezésre, de ide sorolhatjuk a pletykát is, ami nem tűnik nagy bűnnek, mert nem egy gyilkosság (de megtörtént, hogy embert öltek vele).
Mindig is voltak, és ma is vannak emberek, akik vállalják a korai kelést, hogy nyakukba vegyék a falut, hogy loholjanak egy kis friss pletyka után. Egyeseknél megszokássá válik, míg másoknál egy bizonyos védekezés a saját bajuk takargatása miatt. Míg másra terelik a figyelmet, addig az ő bajukat senki nem beszéli.
Milyen sok kárt tudnak okozni ezek az emberek! Ők a hírhordozók az emberek között.
Sajnos nem csak világi emberek között vannak ilyenek, hanem a hívők között is. Az ítélkezés az: mikor egyik ember a másikat felülbírálja cselekedeteiben. A pletyka az, ha hallasz egy hírt, és azt tovább mondod, talán ízlés szerint ki is bővíted. Akár annak, akiről szól a pletyka, akár annak, akinek csak újságolni szeretnéd, ha megteszed, mindenképpen bűnt követsz el!
Ezek az emberek soha nem hallottak a Máté 7:1-5 részéről?
Nem gondolják, hogy amit Jézus megmondott, az mind úgy fog történni? Sajnálatos, hogy nincs Istenfélelem az emberekben!
Végül megosztok egy verset veletek, ami már a honlapunkon olvasható, de nem árt valamit ismételni, hogy tudatosuljon bennünk!
Vajon mindent jóvátehetsz?
Mit embertársad ellen vétkeztél,
Te azt véle tán mind jóváteheted,
De van mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni, többé nem lehet.
Bűnét megbánva egyszer felkereste,
Egy pletykás asszony lelkipásztorát,
Tanácsot kérni: Hogy tehetné jóvá,
A sok hamis hír végtelen sorát?
„Vegyen magához kedvesem egy párnát,
S a megbántottak küszöbére mind,
Tegyen belőle egy-egy tollat, aztán,
Nagyon kérem, jöjjön el megint!”
Furcsa tanács, de a néni megfogadja,
S jár, ahogy közülünk járna sok,
Ha osztaná a tollat házról házra,
Hogy kiürül a degesz párnatok.
Megtettem - szól a paphoz - rendben van hát?
S dicséretet remélve rátekint,
„Sajnos még nincs, ez volt a könnyebb,
Most menjen, és szedje össze mind!”
Nagy- nagy sokára visszamegy az asszony,
S kezében üres ciha beszél,
„Kerestem testvér, óh, de mindhiába,
A tollat elfújta a szél.
Mit embertársad ellen vétkeztél,
Te azt véle tán mind jóváteheted,
De van mi sokszor semmiségnek látszó,
És jóvátenni többé nem lehet.
Kérlek benneteket embertársaim, szívleljétek meg a fenti Igét, ami arra int, hogy mindenki saját életét tisztogassa, és ne a másét verje dobra!
Az utóbbi vers, pedig egyértelművé teszi, hogy a széthintett szavakat, többet jóvátenni nem lehet. Vigyázzunk hát, hogy mit cselekszünk!!!