Milyen fontosnak érezzük magunkat néha egy-egy munkában, pedig Jézus nálunk nélkül is mindent el tud intézni. A következő történet is erről szól. Missziós munkánk folytán megismertem egy lányt, aki rossz körülmények között él. Édesanyja meghalt, rokonok fogadták be a lakásukba. Nem jelentkezhet be hozzájuk hivatalosan, hanem a szomszéd faluban élő másik ismerősénél jelentkezhetett be lakásképpen. A lányt behívták közmunkára, természetesen oda, ahol a hivatalban be volt jelentkezve. Rendkívül el volt keseredve, mert pénze nem volt, hogy busszal járjon át naponta dolgozni, ha nem fogadja el a munkát, akkor pedig kizárják abból a programból. Nagyon sajnáltam a megoldatlan helyzetét, és elkértem a telefonszámát, hogy majd érdeklődök felőle. Beírtam a telefonomba a számot és megígértem, hogy hívni fogom. Aztán következő héten kiürítettem a telefonomból minden számot, és természetesen az ő számát is. Mikor 1-2 nap után eszembe jutott, és fel akartam hívni a lányt, akkor jöttem rá, hogy a többivel együtt megsemmisítettem az ő számát is. Szomorú voltam, mivel nem volt semmi lehetőség felőle érdeklődni. Többször gondoltam rá, de az imádkozáson kívül semmit sem tudtam tenni érte. És mint később kiderült, ez pontosan elég is volt. Ugyanis, mikor következő alkalomkor találkoztam vele és kértem, hogy ne haragudjon, mert nem tudtam felhívni, ő mosolyogva csak legyintett, hogy nem baj, mert megoldódott a problémája. Elmesélte, hogy bement a polgármesteri hivatalba, ahol elmesélte milyen helyzetben van, és rögtön megtalálták a megoldást. Az ottani jegyző minden nap abból a faluból jár át dolgozni a hivatalba, ahol a lány is lakik és felajánlotta, hogy kocsival elviszi a munkahelyre. Tehát utazhatnak együtt naponta. Mikor ezt meghallottam, azonnal tudtam, hogy ezt az Úr rendezte így. A mai világban ilyet nem lehet hallani, hogy egy jegyző feljánlana bárkinek is ilyen segítséget. Tudom, Isten formálta a szívét, hogy segítsen azon a lányon, aki Isten útját választotta.
Most már értem, miért kellett nekem kitörölni a telefonszámát a lánynak. Anélkül, hogy bármit tudtam volna, az imámmal teljesen Isten kezébe tettem le az ő sorsát. Ehhez pedig nem kellett nekem beavatkozni semmibe. Az Úr mindig gondoskodik az övéiről. És ez így történt most is, nem az érdeklődésre volt itt szükség, hanem a probléma megoldására. És az Úr mint mindig, most is meghallotta a segítségkérést, ráadásul olyan módon, ahogyan meg sem gondoltuk. A Mennyei telefonszámot, ha bárki hívja, az Úr mindig felveszi. Zsolt 50:15 „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadtalak téged, és te dicsőítesz engem” Ő maga biztat rá.

Ez a kis történet hitelesen tükrözi, hogy Istennek mindig gondja van ránk. Hívd te is Őt imában, hogy megoldja a dolgaidat. Ő a legjobb utat gondolta el számodra, hagyatkozz csak Rá nyugodtan!