A Biblia felszólít bennünket, hogy legyünk Krisztus követői. Ne felejtkezzünk meg erről a feladatunkról, hogy készek vagyunk-e Őt követni? Nem ajándék, hanem parancs, hogy tegyünk bizonyságot Krisztusról, mert mindannyian tanúk vagyunk, jó vagy rossz tanúk. Amikor megismertük az Úr Jézust, és Isten gyermekei lettünk, azt a küldetést kaptuk, hogy az Úrról beszéljünk másoknak.
Amikor Jézus eljött erre a világra, Isten testet alkotott neki. Amikor a Szent Szellem eljött, nem öltött testet, hanem birtokban vette az övéit, és a mi szánkkal akar szólni, lábunkkal menni, kezünkkel adni, szívünkkel szeretni. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha készek vagyunk odaszentelni tagjainkat neki.
Istennek terve van velünk! Az életnek van értelme, nem csak felkelés, vegetálás, robot, és munka az életünk, hogy meglegyen a betevő falatunk, hogy több pénzt keressünk. Nem, az élet több ennél! Bár a munkára szükség van, és szép, ha örömmel végezheti az ember, mégis legfeljebb a második helyet foglalhatja el. Jézus Krisztus világosan megmondta, hogy Ő akar az első helyen lenni. „ De keressétek először az ő országát és igazságát!”( Mt. 6:33) A másik ígéret így hangzik: „ Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef. 2:10)
A Biblia világosan mondja, hogy lesz egy nap, amikor minden nyilvánvalóvá lesz, és Krisztus előtt mindenkinek el kell számolni, amit a földi életében tett. Fontos, hogy a jövőnek, és az Úrnak élek e, vagy csak magamnak? Vannak keresztyének, akik megöregedtek, de még sohasem tettek bizonyságot az Úrról. Az ilyen ember nem boldog! Azok keresztyének boldogok, akik Istenért és másokért élnek!
„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról, az én Mennyi Atyám előtt.” (Mt. 10:32)
Írta: E.KLassen