A lopás többféle lehet. Van mikor csak tárgyakat tulajdonít el valaki a másiktól, van hogy szellemi értéket, de olyan is van, amikor érzelmeket rabol a másik embertől éveken keresztül. Ez utóbbit talán hitegetésnek nevezik. Megtörténik, hogy éveken, évtizedeken keresztül kapcsolatban áll egy férfi és egy nő, de még sem jutnak el odáig, hogy a férfi feleségül is venné őt. Mikor egy nap a nő megkérdezi, hogy vajon Isten ad -e nekem egy olyan társat, aki szeret, a válasz ez: Te lehet, hogy kapsz, de én nem. Talán nagyon is fájdalmas ez a nő részéről, mert áldozatot hoz azzal, hogy kitartott mellette, és még sem méltatta a férfi arra, hogy feleségül vegye. Áldozat talán anyagilag, érzelmileg, de mindenképpen egy csalódást jelent. Viszont bármilyen hosszú időt rabolt el a barátja, de bele kezdhet egy másik kapcsolatba a nő, ha megbizonyosodott arról, hogy nem fontos a számára.
Eszembe jutnak, azok az emberek, kik vasárnapról vasárnapra eljárnak a templomokba, gyülekezetekbe, de semmi hajlandóságot nem mutatnak az Úrral való szorosabb kapcsolatra, nem -e kimerítik a „hitegetés” szó értelmét? Ha nem lesz újjászületés, bemerítkezés, nem alakul ki élő kapcsolat az Úrral, akkor csak hitegeti az illető az Urat, de nem szánja rá magát, hogy az életét átadja. Tehát ő nem az Úr menyasszonya!
Visszakapcsolódva a címhez: „Más fájáról szedni a gyümölcsöt” Mint előbb olvashattátok, a lopáshoz hasonlítottam ezt a fajta viselkedést, pedig lehet azt az embercsoportot is annak mondani, akik vasárnaponként a más fájáról fogyasztják a gyümölcsöt.
Mert, ha a más gyümölcsét megkívánom, akkor igyekszek én is fát ültetni, ami teremjen, ne csak a máséra számítsak.
Így van ez a hitéletben is. Van aki hisz, élő kapcsolata van Istennel, és gyümölcsöket terem.