„Akarni” vagy „nem akarni”, között óriási különbség van!
Talán egy példával mutatnám be ennek a szónak a jelentését!
Mivel vidéken élünk, mindig igyekszek néhány apró jószágot tartani, hogy a család egy kis jóízű falathoz is jusson. Ezért vásároltam néhány darab kiscsirkét, amik szépen fejlődtek. Nem tudni mitől, de egy közülük mégis megbetegedett, és lemaradt a többitől. Nagyon legyengült, de rendkívül ragaszkodik az élethez. Már el akartam vágni a nyakát, hogy ne szenvedjen, de láttam, hogy megy enni, inni, sőt ha kimennek zöldet enni, akkor ő is ott van a többi között. Különös figyelemmel nézegetem, mert látom az élni akarást benne.
Miközben nézegettem a kis oktondi állatot, elgondolkoztam rajta, milyen tudatosan ragaszkodik az életéhez, az ember mennyivel fejlettebb lény és még sincs meg ez a tudata.
Az ember nem mindig ragaszkodik ahhoz, ami mindenét jelentené! Lehet, hogy ragaszkodik a gyermekéhez, kedveséhez, vagyonához, pénzéhez, és magához a földi életéhez, de nem bánják, hogy ennek, ha vége szakad, mi lesz a lelkükkel? Nem ragaszkodnak az élet forrásához, aki a számukra adná az örök életet!
Az ember nagyon sokszor tudatosan áll ellene az Úrnak, és még a gondolatát is elhessegeti attól, hogy közeledjen hozzá. Nem akarja megismerni a Teremtőjét, nem akarja megismerni a Megváltóját, és nem akarja elhinni azt, hogy van egy személy a földön, Aki azért van itt, hogy a mi segítőnk legyen. Hogy kicsoda Ő?
Ő a Szent Szellem Isten!
Az ember jár-kel itt a földön, de nem érdekli, hogy halála után mi lesz vele. Nem tesz érte semmit! Talán ebben az említett kis állatban több az élni akarás, hisz bármennyire is gyenge, de eszik és iszik. Ösztönei azt diktálják, hogy „akarjon tenni” az életéért.
Mi emberek, akik sokkal fejlettebbek vagyunk egy állatnál, gondolkodjunk el rajta, és legyen meg bennünk az élni akarás utáni vágy! Menjünk az Élet forrásához!!!!