Egy magas rangú angol tiszt felesége, aki Krisztust nagyon szerette, keresztyén iratokat osztogatott, hogy ezáltal is sokakat vezessen Krisztus megismerésére. Egy hajóállomáson volt osztogatni a traktátusokat, és az egyik úriember ezzel a megjegyzéssel utasította őt el: „Köszönöm nekem van vallásom” – Énnekem pedig Krisztusom van! - válaszolta az iratokat osztogató nő. És ezzel tovább ment.
Két évvel az eset után, ugyanazon a hajóállomáson találkoztak egymással. Az illető úr, aki az egyik egyház lelkésze volt, megszólította az iratokat osztogató nőt. - Emlékszik kegyed, hogy pár évvel ezelőtt itt, ezen a hajóállomáson találkoztunk, mikor én önt elutasítottam? - Igen jól emlékszek. –válaszolta a nő. - Az ön szavai a szívembe vésődtek: „ Nekem pedig Krisztusom van.”- mondta nekem akkor. És ez a mondat, komoly gondolatokra ébresztett engem. Isten kegyelme önismerethez, és Krisztus igazi megismeréséhez juttatott. Most engedje meg, hogy kezet nyújtsak önnek, és tudomására hozzam, hogy Isten kegyelméből én is mondhatom: „Nekem is van már Krisztusom.” Az illető lelkésznek, mint beismerte, sok ideig, csak vallása volt, de Krisztusa nem.
Egy iratokat osztogató hívő nő szavai önismeretre ébresztették, Krisztusban hitbizonyságra jutott, lelki békét nyert, és ezután hirdette másoknak is : „ Lehet az embernek vallása, Krisztus, és lelki béke nélkül… de ez boldoggá senkit nem tehet.”
Kedves olvasó! Engedd meg, hogy ezen sorok írója feltehesse a kérdést: Van -e már neked Krisztusod? Mivel csak Ő ad lelki békét, szeretetet, és üdvösséget. Ha nincs még, igyekezz arra, hogy minél hamarabb legyen!