Felébredtem, Uram, de ne haragudj, ha ezzel kezdem, talán jobb lett volna, ha már Tenálad ébredek.
Öt-hat évtizeddel ezelőtt még nem gondoltam, hogy ilyen hosszú ideig fogok élni. Te tudod Uram, hogy mi jár az öregséggel. Ha lehet, add meg nekem, amit kérek:
Add, hogy mikor gyötörni kezd a fájdalom, vagy nem kapok elég levegőt, vagy zúg a fülem, akkor, jusson eszembe, hogy sokáig voltam egészséges. Most ezt az időt akarom megköszönni, mert akkor nem jutott eszembe, hogy naponta hálát adjak érte.
Látod Istenem, mennyi mindent szeretnék még tenni. De napról napra, jobban fáj a tehetetlenségem. Kérlek, segíts, hogy ne csüggedjek el, legyen erőm újrakezdeni.
Bárcsak tudnék másokon segíteni! De egyre inkább tapasztalom, hogy semmi hasznomat nem veszik. Segíts elviselni kiszolgáltatottságomat!
Taníts arra Uram, hogy tapintatos legyek, hogy elviseljem magányomat, hogy jól érezzem magam Veled kettesben, csendben.
Segíts, hogy ne legyek irigy öregember a fiatalokkal szemben. Azt is tudod, mennyire fáj, mikor a fiatalok nem érdeklődnek irántam, nincs idejük meghallgatni problémáimat, és belém fojtják a szót.
Add, hogy ne fájjon ez! Hadd tudjam szeretettel elviselni környezetemet, hiszen engem is nehéz elviselni.
Istenem mindent elfelejtek, de kérlek, ne okozzak feledékenységemmel senkinek kellemetlenséget. De főleg ne feledkezzek meg Terólad, és a Te irgalmadról!
Add, hogy ma is tehessek valami jót, legalább egy kedves szót, egy mosolyt mások felé, hiszen vannak még nálam is gyöngébbek. Segíts, hogy ne zúgolódjam, lázadozzam, inkább hálával teljék meg a szívem Irántad és mindazok iránt, akivel kapcsolatban vagyok.
Ha pedig ez lenne életem utolsó napja, akkor alázatos szívvel a kezedbe ajánlom lelkemet, Mennyei Atyám!