A missziós gyülekezetünkben kihelyeztük a perselyt, és elmondtuk a vágyakozó testvéreinknek, hogy nem belépőt szedünk, hanem az adakozás Istentiszteletünk része, és ezt az Úrnak adják. Az adott pénzt, vagy rezsire költjük, de ha jut, vásárolunk belőle azt, amire szükség van a gyülinek.
Egyetlen ellenvetés nem volt, megértették a testvérek, és anyagi helyzetüktől függően, mindig tettek a perselybe. 1 hónapon át az adakozásból összegyűlt annyi pénz, hogy a hideg padokra tudtunk készíteni szigetelő anyagból, (meleg) kispárnákat. Ahogy az egyik testvérem megjegyezte: (szinte meleg…), igen olyan érzetet ad, és boldogok vagyunk, hogy Isten megáldotta az adakozást, és már egyet léphettünk előre. Dicsőség az Úrnak érte!