Szokatlan módon talán, egy József Attila verssel kezdeném:
„A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél.
De a szeretet, ami tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él.”
Amint látjuk, nem keresztyén vers, de e rövidke néhány sor értéket takar. Ha valakinek meg van ez az értéke, nagyon boldog lehet. Boldog lehet, mert az őszinte szeretet olyan kincs, amit nem lehet megvenni, nem lehet senkibe bele operálni, de kivenni sem. Nagyon szép emberi tulajdonság a szeretet, ami belülről jön, és nem csak azt teszi boldoggá, aki kapja, hanem azt is, aki adja.
A napokban beszélgettem egy ismerősömmel, aki barátnőjével szívesen vesz részt a község néptánc csoportjában, de jelenleg beteg. Néhány nappal ezelőtt volt a „Falu napja” rendezvény, ahol különböző énekek, táncok is bemutatásra kerültek. Az ő tánccsoportjuk is fellépett, de a barátnője, nem ment el táncolni, mivel ismerősöm nem tudott ott lenni betegsége miatt.
Nem azt választotta, hogy ő elmegy táncolni a többivel, hisz volt rá lehetősége, és másnap elmondja neki, hogy: „Nagyon jól éreztem magam, milyen jó volt… kár, hogy nem tudtál ott lenni…” Hanem azt mondta: „ Majd ha meggyógyulsz, majd mi táncolunk együtt...” Aztán naponta elmegy hozzá meglátogatni, beszélgetnek, hogy terelje a beteg figyelmét a betegségről.
Ez a példásan viselkedő nő szeretetből tette, amit tett. Nem akarta szomorítani a másik szívét, hogy ő ott tudott lenni, a barátnője pedig nem. Nem érezte volna jól magát a másik nélkül, mert tisztában volt vele, hogy voltak alkalmak, mikor együtt táncoltak párban a csoporton belül, és milyen örömet jelentett nekik. Nem engedte meg magának, hogy míg a másik szíve szomorú, addig ő vidáman jól érezze magát.
Ez a kis történet nagyon elgondolkodtatott engem. Tudom, hogy mind a ketten hitetlen emberek, és mégis meghozta az áldozatot egyik a másikért. Valószínű, volt mikor fordítva is megtörtént ez az áldozathozatal.
Gondolataim tovább folytatódva a keresztyénekre vetítődött. Tudják így szeretni egymást a gyülekezeti testvérek? Mert kellene! De vajon van -e bennük olyan szeretet, ami ebben a két hitetlen asszonyban van? Önzetlenül tesznek -e meg valamit a másikért? Mikor látják a testvérüket a szolgálatban megfáradni, vajon odamennek -e hozzá, hogy levegyék a terheket a válláról, ha csak egy-két jó szóval is? Vagy éppen, még inkább nehezítik a helyzetet?
Nem tudom! Az őszinte szeretetet nem lehet színlelni, mert az önzetlenül szeret. Az nem vár szeretetet, hanem ő ad. Azt mondja Jézus a Hegyi Beszédben: „Könnyű azt szeretni, aki titeket szeret.”
Igen az őszinte szeretet nem vár viszonzást, mert örömet jelent neki, ha ő adhat a másiknak. Mikor csalódunk rokonainkban, testvéreinkben gyakran mondjuk, hogy : „A kutya sokkal hűségesebb, mint az ember. Több szeretet és ragaszkodás van benne.”
Keresztyén Testvéreim! Gondolkodjunk el mi is azon, hogy van -e bennünk Krisztusi szeretet, ami önzetlenül tud szeretni! Ne szomorítsuk vele Urunkat, hogy keresztyének helyett a világ töltse be a szeretet nagy parancsát.