Ami a munkádat illeti, kedves testvérem, abban tanácsot az Úrtól kérj, és támaszkodj Őreá! Ha nincs nagy erőd, az a veszély fenyeget, hogy úgy végzed, mint valami megoldatlan feladatot, vagy kötelességet, kelletlenül, és kedvetlenül. Az is lehet, hogy fáradtan feladod az egészet és elcsüggedsz. Talán másokat szemlélve ítélkezés vagy irigység vesz rajtad erőt.
De az Úrtól való munka kiváltság, amelyben részesülünk. Fogadd el hálaadással, válogatás nélkül, és légy boldog a kegyelem tudatában, azután menj és szolgálj az embereknek azzal, amid van. Ez az igazi szolgálat, aminek a végeztével talán fáradt vagy, de mégis boldogan Isten erejére támaszkodva - Akinek szárnyai alatt nyugalmat találunk - indulhatsz új szolgálat felé.
Erőnk megújul, mint a sasé, mindaddig, amíg el nem jön az igazi végső nyugalom. „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz.” ( 2 Kor.12:9)
Legfőbb szándékod mindig az Istennel való közösség, a vele való meghitt kapcsolat ápolása legyen. Ha ez rendben van, akkor minden más is rendben van, mert akkor nap, mint nap felismerjük, és elítéljük mindazt, ami ezt a közösséget akadályozza. Így a szívünk nem keményedik meg, lelkiismeretünk nem tompul el, nyíltak maradunk
a kegyelem befogadásának hatására, amely által szellemi erőt nyerünk. Újra csak ismétlem: Mindenek előtt az Úrral való közösségre törekedj!
„A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban, az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni, és megalapozni.” (1 Péter 5:10)
(írta:J.N.Darby)