El sem hinnénk, ha nem tapasztalnánk meg, hogy már 5-6 éves korban milyen bölcsességgel rendelkeznek a gyermekek. Ők látnak, hallanak, és véleményt is alkotnak rólunk, bár nem mindig hozzák a felszínre, mert félnek a következményektől.
Az egyik gyermek történet a következő: Amerikában az 5 éves kisfiú odament a fáradtan munkából haza érkező apjához, és azt kérdezte tőle: Mondd Apa, Neked mennyi az órabéred?
Az apa ránézett a kisfiúra, és nem értette a kérdés lényegét. Gondolkozott egy pillanatig, és mivel az jutott az eszébe, hogy a gyermek pénzt akar kérni, mogorván elutasította a válasz helyett. A kisfiú felment a szobájába szótlanul, és bezárta az ajtót.
Az apa miután kicsit pihent, visszagondolt az előbbi kérdésre, és felment a fia után. A kisfiú ült egy széken és hallgatott. Az apa megkérdezte tőle: „Mondd, az előbb miért kérdezted tőlem, hogy mennyi az óradíjam? Jó, megmondom. 4 dollárt kapok óránként!”- A gyerek felállt, odament a kisdobozához, kivett 4 dollárt és odaadta az apjának, és azt mondta: „Apa, foglakozzál velem 1 órát!”

A másik kis történet elvált szülők gyermekéről szól. Az apa új kapcsolatban él, és házat épít. Bemutatja a kisfiának, hogy a készülő kicsi szobát, amiben ő fog lakni, mikor náluk lesz. A kisfiú szemügyre veszi a szobát és elkezdte törni a fejét, és egyszer csak megszólalt: „Apa mondd, nem lehetne egy kicsit nagyobbra csinálni ezt a szobát?”Az apa azt felelte: „De miért, a miénk is ilyen kicsi, hát ez neked is elég lesz.” - De a gyermek csak nem engedett az elképzeléséből, míg végül az apa újra megkérdezte: „Miért akarod, hogy nagyobb legyen? A kisgyerek kinyújtotta a két kiskezét, amivel a falak szélességének és hosszúságának a nagyságát mutatta. Az apa továbbra sem értette: Miért kellene olyan nagyszoba neked?- A gyermek ránézett és komolyan azt mondta: „Azért, hogy a családomat is idehoznám!” „És ki a te családod?”- kérdezte az apa.
„ Hát, anya, mama, és papa!”
A nevetés helyett nagy csend lett a kisszobában!