„Nem messze vagy Isten országától” Márk 12:34
Mit jelent az Isten országa? Isten királyi uralmát jelenti. Ott, ahol az emberek el kezdenek Isten tetszésének megfelelően élni, ott, ahol végül is megvalósul az Ő akarata!
Tehát ott valósul meg Isten országa, ahol az emberek, Isten akarata szerint kezdenek élni!
A Mi Atyánkban, ezért jön egymás után a két kérés, ami nem kettő, hanem egy: „Jöjjön el a Te országod, és legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Ahol meg van az Ő akarata, oda eljött az Ő országa is.
Nos, Jézus azt mondja az alapigénkben az írástudónak: „ Nem messze vagy Isten országától”. Van ebben valami Jézusi bátorítás, hogy nem vagy messze, csak gyere! Jó a cél, az irány, csak még egy-két lépés és benne is vagy! De van benne kemény őszinteség, amely kimondja: Nem vagy benne az Isten országában! Ha viszont nem vagy benne, akkor kívül vagy rajta!!!!
Kedves Testvéreim! Mélységéig értjük, hogy mi az, amit akart Jézus ezzel az írástudóval tudatni? Ne csapjuk be magunkat, nehogy azt higgyük, ha közel vagyunk, az már nekünk elég. Mert a biztatás tovább hívogat, még nem vagy benne, tehát még nem érkeztél be a célba.
A távfutóknál, a szalagot el kell szakítani, mert csak akkor érvényes a célba jutás. Ne csak az ujja hegyével érintse meg, hanem a szalag másik oldalára kerüljön át a távfutó.
Addig te sem jutottál be a célba, míg nincs üdvösséged, az pedig csak akkor lesz, ha benne vagy Isten országában!!
Nézzük, mit jelent a messze, és mit jelent a közel? A Biblia azt mondja, hogy nem csak a gonoszok vannak távol Isten országától, hanem mindnyájan úgy születtünk.
Annak a széles útnak az elején, amiről Jézus szól a Hegyi beszédben, Ádám és Éva ősszüleink által elszakadtunk Istentől. Kivonultunk Isten országából, mert nem akartuk Isten akaratát cselekedni. Attól kezdve egyre inkább ezt akarjuk, pedig látjuk, hogy mennyi kárt okozunk magunknak és másoknak. Aki messze van Isten országától, azt az önzés, a hiúság, a büszkeség jellemzi, ott jelen van gyűlölködés is, a gyűlölködésből pedig előbb utóbb öldöklés lesz. És ez van a világban!
Nagyon messzire kerültünk el Isten országától, az emberekben erkölcstelenség, érzéketlenség, nyereségvágy, uralkodik. Ebben az állapotban nem lehet visszakerülni az Isten országában, ez pedig a kárhozatba vezető út.
Ez az írástudó azonban nem itt tartott, mert ő megértette, amiről Jézus beszélt. De hogyan is kerülhet valaki mégis közelebb az Isten országához? Úgy, hogy hall arról, hogy ő még messze van Isten országától, és ennek bizony a kárhozat a vége. Hallja azt a nagy lehetőséget, hogy Jézus éppen ezért jött, hogy felkínálja minden ember számára az örök életet! Jézus utánunk jött, hogy elvezessen arra a kitaposott keskeny útra, ahonnan visszatalálunk és kinyissa előttünk az Isten országának kapuját, amit mi becsaptunk magunk mögött. És ez nem csak majd az üdvösségben jelent nekünk nagyon sokat, hanem már itt a földön is. Ugyanis egészen másként éli az életét az, aki már belépett az Isten országába, mert oda, itt lehet belépni, mert csak halálunk előtt van rá lehetőség! Ennek a módját meg is lehet tudni az Isten Igéjéből.
Nos, aki mindezt tudja, az egyre közelebb kerül az Isten országához. Isten küldött utánunk prófétákat, tanítókat, sőt elküldte az Ő egyszülött Fiát is, hogy ne csak halljunk mind erről, hanem bátorít, és vissza akar vezetni az Atyai házba.
Az Igében, az írástudó, mind ezt már tudta, de eszébe sem jutott, hogy változtasson rajta. Nem mozdult meg sem abban az irányba, egyáltalán nem is óhajtott változtatni az állapotán. Hiába hallott róla, tudta is mit kellene tenni, de nem tette.
Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Jézust Mesternek szólította, nem Uramnak!
Tamás is akkor mondta ki, hogy Uram, mikor Jézusban felismerte a Mindenható Istent, Akkor ezt mondta: „ÉN URAM, ÉS ÉN ISTENEM”
Péter szintén akkor nevezte Őt Uramnak, a nagy halászatnál megvilágosodott előtte, hogy kicsoda Jézus, és Jézus mellett ő kicsoda?
Aki kész Isten akaratát cselekedni, annak megváltozik az élete. Aki viszont hiába hallja a lehetőséget, mégsem indul meg a jó irányba, az bizony elvész. Így lehet elkárhozni a Menny bejáratánál is. „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem, aki cselekszi az én menyei Atyám akaratát”
Az van tehát benne Isten országában, aki képes félre tenni a saját akaratát, és átadja magát az Úr akaratának.
Nézzünk néhány példát a Bibliából: Zákeus is kívül volt Isten országán. Természetes volt neki, hogy minden embert két lábú erszénynek tekintett. Amikor Jézus nevén szólította, meglátogatta, elment a házába, kezdte rosszul érezni magát. Tudta, hogy dönteni kell, ha Jézust beengedi a szívébe, fel kell számolni a régi életével, vagy minden marad úgy, ahogy addig volt.
Ekkor megkérdezte Jézustól: „Uram, jó lesz - e az, ha azokat , akikre még emlékszem , négyszeresét kárpótolom? Akkor már az Ige szerint kezdett gondolkodni.
Jézus azt mondta: „Jó! Ma lett üdvössége ennek a háznak”
A Samáriai asszony. Ő is elvi kérdésekről kezd beszélgetni, de mikor Jézus azt mondta neki, hogy „ én vagyok a Messiás, aki veled beszél” ez az asszony ott hagyta a korsóját, jelképesen ezzel az egész régi életét, és futott be a faluba, hogy hívja az embereket Jézushoz.
Mint Zákeus, aki olyat csinált, amit még soha nem. Mozgásba jött az élete.
Jézus megállt a vámszedő asztalnál és azt mondta: „Kövess engem!” – ő is vámszedő volt, de felállt a vámszedő asztaltól, és követte, és lett belőle Máté a tanítvány.
Pál apostol nagyon jól tudta, hogy mit akar: A programja az volt, hogy Jézust és a tanítványait összeszedje és eltegye láb alól. És amikor találkozott az úton Krisztussal, egyetlen kérdése volt csupán: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?
Mint látjuk, a fenti példákból, Jézussal való találkozás megváltoztatta az emberek gondolkodását, új célt vett fel az életük.
Jegyzet, a Budapesti Református Istentisztelet Igehirdetéséből