A Lukács Evangéliumának 19: 29-40 verseiben ezt olvassuk:
"És történt, mikor közeledett Béthfágéhoz a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elküldött kettőt, az ő tanítványai közül.
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba, melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, (szamarat) melyen soha egy ember sem ült, leoldva azt, hozzátok ide.
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak. Mert az Úrnak szüksége van rá.
És elmenvén a küldöttek, úgy találták, amint nékik mondotta.
És mikor a vemhet eloldották mondták nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
Ők pedig mondták: Az Úrnak szüksége van reá.
Elvitték azt Jézushoz, és az ő felső ruháikat a vemhére vetvén, Jézus reá helyezteték.
És mikor Ő ment, az ő felső ruháikat az útra teríték.
Mikor pedig immár közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága, örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval, mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.
Mondván: Áldott a király, aki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsősség a magasságban!
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondták néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
És Ő felelvén monda nékik: Mondom néktek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”
Virágvasárnap még nagy fennszóval dicsérték az Istent, pálmafaágakat lengettek feje fölött, felső ruháikat terítették le előtte az útra, és ezzel is hódolatukat fejezték ki. Majd néhány nap múlva, Nagypénteken, ugyan ez a tömeg tolongott Jézus körül, de ekkor már feszítsd meg! - et kiáltoztak az ártatlan Bárány fölött! A gyilkos Barabás helyett Őt feszítették keresztre, a nép akarata szerint.
Most, akik olvassátok ezt a néhány sort, tudjátok meg, hogy azon a napon, Nagypénteken mindannyian ott voltunk, és mindannyian „feszítsd meg!” -et kiáltoztunk, a bűneink által!
Gondolj bele, mert most még van lehetőségünk helyrehozni, amit elkövettünk az ártatlan Bárány ellen, ezért hajtsuk meg a fejünket, és kérjünk bocsánatot Jézustól, és egyben köszönjük is meg az értünk kiontott vért, mely által örökéletet szerzett neked, és nekem!
Ámen!
Dózsa Lajosné