Minden embernek van sérelme valakivel szemben. Valahol, és valamikor megbántott egy embertársad és azt, mint valami kegytárgyat hét lakattal lezárva őrizgeted. Vigyázol rá, nehogy elvesszen. Nehogy elfelejtsd, mert akkor a sérelem feledésbe merül. „A harag rossz tanácsadó.”-szokták mondani az emberek, és ez valóban igaz. Gondoljuk csak el, egy sérelem mennyi gyűlöletet, ellenszenvet, pletykát, rosszindulatot, veszekedést, szitkot, stb. tud kiváltani. Kinek hiányzik ez? Ha emberileg válaszolni akarunk, illetve fogunk rá, magunknak mennyi rossz percet, órát, napot, stb. fogunk szerezni… És vagy sikerül, vagy nem sikerül a visszavágót eljátszani. Nagyon nehéz még több éves hívőnek is kiadni a kezéből ezt a fontos „majd én megmutatom” lépést. Legtöbbször még több bűnnel jár a mérkőzés, de a sérelmezett próbálja a visszavágót a kiborulásáig. Pedig tudjuk, emberileg nagyon kevés dolgot lehet helyrehozni, mert ahhoz alázat szükséges. A kemény, nyakas emberek nem hiszik, hogy náluknál sokkal jobban el tudja valaki rendezni. Pedig van Valaki, Aki sokkal bölcsebb, mint mi, ez a Valaki az Úr Jézus! Addig, míg te fogod erős kézzel kezedben az ügyet, addig az Úr nem szól bele. Akkor, mikor le tudod tenni, át tudod adni az Ő kezébe, akkor megszűnik a benned lévő gyűlölködés, mert tudod az Úr majd igazságos bíróként megítéli a dolgot. De ahhoz előbb le kell tenni, hogy Ő fel tudja venni a te terheidet.
Testvéreim, megéri cipelni a nagy terhet? Tudunk -e Krisztusi bölcsességgel mi dönteni a saját ügyünkben? Szabad -e nekünk átvenni a bírói szerepet?
Tegyük le sérelmeinket az igaz Bíró kezébe, hogy bölcsességével Ő hozza meg az igazságot számunkra. Sokkal könnyebb az úton haladni terhek, csomagok nélkül, jobb a közérzetünk, nem fáradunk el, és nem utolsó sorban, hol van a bizalmunk Krisztus felé???
Testvéreim, gyakoroljuk ezt a gyakorlatban nehezen megvalósítható feladatot, itassuk át magunkat az alázattal! Mindenképpen a mi javunkat fogja szolgálni. Adjuk hát át a terheinket az Úrnak, és alázattal, bizalommal várjuk az Ő bölcs döntéseit! Nála igazságosabban soha senki nem fogja az ügyünket elbírálni. Sérelmeink voltak, vannak, és lesznek, de nem éri meg időt tölteni vele, sebeinket nyalogatni. Mindezt magamnak is mondom, hisz én is „gyermekcipőben” járok ezen a területen, de akarok ekképpen cselekedni én is.