Keresztyén ismerősömmel beszélgettem egy fiatal fiúról, és lányról, akik közös munkahelyen dolgoznak. A Hivatal közmunkás programja keretén belül kaptak ők is munkát, és naponta több emberrel együtt végzik a piszkos mezőgazdasági munkát.
Néhányszor már elgondolkodtam a helyzetükön, és csak arra a megállapodásra jutottam, hogy ha fiatal lennék, én másként cselekednék.
Ismerősömmel beszélgetve, rátértem a két fiatal helyzetére és vártam, hogy ő milyen véleménnyel lesz? Válaszával azonban ledöbbentett, mert ezt mondta: „Én nem szeretnék egy munkahelyen dolgozni a párommal, mert ha valakire ránéznék, már veszekedne velem érte.”
Ledöbbentem a válaszon, mert az én fejemben nem ilyen volt a válasz. Én arra gondolta, hogy a napközbeni nehéz munka, ingerlékennyé teheti esetleg a másikkal szemben, aztán láthatja a kedvesét piszkosan, fáradtan, ami lehangolhatja, elszürkítheti köztük a kapcsolatot. Ha viszont külön munkahelyen dolgoznak, még ha fáradtak is, de a megbeszélt időre tisztán, és mosolyogva mennének el a megbeszélt találkozóra.
Ismerősöm véleménye viszont bennem mélyebb nyomott hagyott, mint a fiatalok pár problémája. Ennek több oka is van: Azok a fiatalok, nem keresztyének, de ő igen. Hogyan juthat eszébe egy keresztyénnek, hogy a munkahelyen más nőt, vagy férfit nézegessen, márpedig valószínű ezt teszi, ha azonnal ez fogalmazódott meg benne. Ha nem lenne sajnos ilyen rossz tapasztalata a párjának, valószínű nem jutna eszébe, hogy félteni kelljen. Sokan nem veszik komolyan a paráznaság következményét, pedig a házasságtörés, paráznaság komoly bűnnek számít az Úr szemében. Ez ránk vonatkozik, akik már ismerjük az Úr elvárásait.
Kedves Testvéreim! A fenti történet valószínű elgondolkoztat benneteket, szánjatok rá időt, és keresztyén szemmel vizsgáljátok meg! Gondoljátok át, ti hogyan cselekednétek a fiú és lány helyében? És az említett keresztyénről, mi a véleményetek? Tegyétek ezt, de ne ítélgetéssel!