Hűséggel vártam Rád
Hűséggel vártam Rád,
Én igazán vártalak.
Pedig azt sem tudtam,
Hogy a világban merre vagy?
Voltak az életben,
Hullámhegyek és völgyek,
De kitartóan az Úrra néztem,
És a könnyeket letöröltem.
Istentől vártalak, hogy egy nap,
Szépen csak betoppansz elém,
Igazi öröm lesz a pillanat,
Mikor kezed megfoghatom én.
Hűséggel az Urat szolgáltam,
De szívemben mindig vártalak,
És egy szép napon valóban,
Az Úr akaratából megláttalak.
Szívem nagyot dobbant akkor,
Szememben megvillant egy fény,
Éreztem, hűségem jutalmául Isten,
Elhozott, és letett én elém.
Most fehér ruhában állok,
A kezem a kezedbe teszem én,
És, hogy már hozzád tartozok,
Életünket bearanyozza a fény.
Az, hogy az áldás rajtunk legyen,
Fogd, Te is erősen az Úr kezét!
„ Mert a hármas kötél nem szakad el,
Azt, semmi nem tépheti szét!
Írta: Dózsa Lajosné