Mi lenne ha
Ma kavargó viharként,
Támadt a gondolat rám.
Mi lenne, ha váratlanul,
Egy napon elhagynál?
Ha egyszer rádöbbennék,
Hogy elmentél tőlem távol.
Miattad gyötrődve sírnék,
És keresnélek mindenhol.
Hozzám is Jézus küldött,
Az egyetlen földi pártfogót.
Vigasztalót, Segítőt,
Mint hűséges gyámolítót.
Foglald el a szívem trónját,
És soha el ne hagyj!
Veled teljes az életem immár,
Kérlek, hogy mellettem maradj!
Lágy hangoddal Te vigasztalj,
Mikor néha megbántanak.
Segítő kezeddel te emelj fel,
Mikor lábaim roskadnak.
Bocsáss meg nekem,
Hogy oly sokszor megszomorítalak.
Szent Lélek, én akkor is szeretlek,
A szívemben, téged akarlak!
Szerző: Dózsa Lajosné