Az Új évben
Kitakarítottam a lakásomat,
Legyen tiszta az Új év kezdetén.
Kidobáltam minden kacatomat,
Az értéktelent, eldobtam én.
Megelégedetten nézegettem,
Hogy minden tisztán áll a helyén.
Még egy utolsó simítást tettem,
A virágom, lehajló levelén.
Hirtelen a lelki házamra gondolva,
Mélyen a szívembe néztem.
Éreztem, tele vagyok szomorúsággal,
Tudtam, hogy ez így nincs rendben.
Két kezemet imára kulcsoltam,
Szívemből felszakadt a sírás.
Én csak sírtam, könnyeim hulltak,
És senki nem adhatott vigasztalást.
Letérdeltem csendben az Úr elé,
Zokogva kértem az Ő bocsánatát.
Lelki házamat kitakarítani szeretném,
De, Őnála nélkül ezt soha nem tudnám.
Ott pihentem az Úr lábai előtt,
Jóleső érzés volt letenni a terheket.
Éreztem, könnyebb, mint azelőtt,
Mert szívemet átadtam egészen.
Végül a könnyeim is felszáradtak,
A szívem is megnyugodott már.
Mosolyogva álltam újra a lábaimra,
Tudtam, hogy az Úr régen erre vár.
Most már újra vidám vagyok,
A nagy terheket az Úrnak átadtam.
Minden megváltozott, másként látok,
Mert a lelki házamat megtisztogattam.
2020.02.22.