A mókus
Szürke mókus, lompos farkú,
Hozzám futott fürgén.
Elém állott, úgy nézett rám,
Hűségesen üdén.
Szóltam hozzá, két lábra állt,
Kezemet megfogta.
Kicsi mókus, talán tudta,
Erre vágytam lopva.
Kézfogásra, szeretetre,
Tiszta barátságra.
Szürke mókus így tanított,
Így oktatott ma.
Ne félj attól, hogy mit szólnak,
Mit beszélnek rólad.
Mosolyogj csak, legyél vidám,
Jobbat hoz a holnap.
Minden ember vágyik, mint te,
Szeretetre, jóra.
Ne fukarkodj, adjad magad,
Boldog lesz a holnap.
Minden jóság és szeretet,
Visszaszáll a szívre.
Amit adtál, tízszer annyit
Hoznak majd elődbe.
Adjad magad szürkén, mint én,
De boldogan és bátran.
A Jó Isten áldást fakaszt
A lábad nyomában.
írója: ismeretlen