Állni előtted
Állni előtted, és nézni Rád,
Sohasem kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni, és a töviskoronát,
S mondani buzgón egy hálaimát!
Hogy értem haltál, és ontottál vért,
Égő sóhajod ékesen beszélt.
Legyél Te nekem, kőszirt menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék!
Töröld le könnyem, hogy ha keseregnék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.
Egekben lévő arany koronám,
Atyám szerelmét, Lelke szent szavát.
Hogy odafönt lehessen örök hazám,
Segíts úgy élni, Drága jó Atyám!