Az én hazám
Nem ez a föld az én hazám,
Én itt csak vándor vagyok.
El kell egykor mennem innen,
És mindent itt hagyok.
Boldog én itt nem lehetek sohasem igazán,
De van nekem egy sokkal dicsőbb hazám.
Ott, hol a sok csillag ragyog,
Fenn a kéklő égen,
Túl azon a távoli messzeségen.
Van egy ország, szépségét hiába mondanám,
Gyarló ész azt fel nem fogja,
Ott van az én hazám.
Ott, hol sötét éj nem borul
Soha a táj felett.
Ott, hol Isten dicsősége
Világít a Nap felett.
Ő a mindennek Alkotója, gondviselő Atyám,
Ott, hol az Ő dicstrónja áll,
Ott van az én hazám.
Ott, hol nem jő tavaszra tél,
Sem életre halál,
Az élet vize foly, s mellette az élet fája áll,
Mindenfelől tündöklő fény ragyog majd rám.
Ott, hol örök zöld a mező,
Ott van az én hazám.
Hol számtalan sereg zengi himnuszát,
Hódolattal veszi körül Isten trónusát.
Elbájoló éneküket, mintha már hallanám
Azok közt van a helyem,
Ott van az én hazám.
Mit földi szem még nem látott,
Mit fül nem hallhatott,
Mit embernek képzete el sem gondolhatott.
Az lesz majd az osztályrészem, egykoron odaát,
Ha elérem azt a dicső, boldog hazát.
Jézus az csak egyedül, aki oda tud vinni,
Hogy ha szívem rendületlenül Őbenne fog hinni.
Kérte tőlem a szívemet, és én Néki átadám,
Benne bízom, Őt követve elérem a szép hazám.
Ha e testben nem élek, szívem végsőt dobban,
Nem halok meg, hanem élek,
Sokkal szebben, sokkal jobban.
Akkor leszek én majd boldog, teljesen igazán,
Ha elérem azt a drága, azt a boldog szép hazám.