BÚÉK!
Bízd
Újra
Életed
Krisztusra!
Hozhat -e újat szépet még az év?
Dermesztő télre, langyos meleget?
Hisz egyre dermesztőbb a messze rév,
Mely földi békességet hiteget.
Hozhat -e újat, jobbat még a kor?
Komédiázott annyi szerepet:
Derűset, búsat – ujjongott, mikor
Csupán gyászolni, sírni lehetett.
Teremhet újat még az életem?
Vágyódás nyűtte, s új csalatkozás:
Vén korhadt fáján, tört ágvégeken,
Hervadt emlék zizeg csak, semmi más.
De azt ígérte bíztatón az ég,
Hogy májusi illatától majd kihajt.
Bimbót fakaszt, és lesz gyümölcse még,
Mint rőtt avart, levedli mind a bajt.
Víg szárnyat bontunk fáradt vándorok,
Kik terhünket nem bírtuk már tovább,
A cél előttünk ismét fellobog,
S futásba kezd a béna, sánta láb.
Remény csak Jézus Krisztusnál terem,
Bízd rá ma hittel újra életed!
Meglásd karjára, vesz a kegyelem,
És hajnal virrad az éjszakád felett.
Írta: Iványiné Sinka Magdolna