Csillagok ösvényén
Kopár, mint a sivatag a lelki mező,
Ritkán öntözi azt a szeretet eső.
Ám szeretete nélkül gyümölcs nem terem,
Szívünk kertje kopár, és gyümölcstelen.
Égi szeretetre szomjaz a szívünk,
De az ilyet nem nyújthat nekünk.
Lelkünk szomjúságtól alél, tántorog,
Keblünk bűnviharban szenved, háborog.
Atyánk, csendesítsd le keblünk viharát,
Hintsd rá szerelmednek fénylő sugarát.
Ma is csodát művel ez a fénysugár,
Ne várjon hiába, aki erre vár!
Formáld Mennyeivé földi életünk,
Nálad zenghessen majd hálaénekünk.
Szent szíved szerelme vonz minket felénk,
Csillagok ösvényén, magad jössz elénk.