De sokszor nem értem

De sokszor nem értem

De sokszor nem értem az utat,
Amelyen Isten vezet.
És elfogadni is oly nehéz,
Amit Ő megengedett.

Tudom, hogy nem érhet semmi baj,
Csak úgymond véletlenül,
Először minden, ami engem ér,
Az Isten elé kerül.

Köszönöm, hogy Rád bízhatom,
Örökre már magam,
Amint vagyok, úgy jöhetek,
Tehozzád, hű Uram!

Köszönöm, hogy csendet adsz,
Ha a szívem háborog,
Köszönöm, hogy minden nap,
Imádkozni tudok.

De sokszor nehéz lemondani,
Arról, ami kedves nekem,
Nehéz a másiknak engedni,
A vitás kérdésekben.

De sokszor teszem, panaszkodom,
Hogy semmi sem sikerül,
És közben azt észre sem veszem,
Hogy mennyi baj elkerül.

Szerzője: ismeretlen