Elég Néked

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat,
Legyen szívemnek megnyugtató,
És ismerje jól a Hozzád az utat
Az életem

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat
Sok útról hitem, az lesz a jó,
És látatlanba választott Urat,
Az életem!

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat,
Látnom kell minden út hiábavaló,
Igy hát gyötrődve tovább kutat.
Az életem!

Uram!
Téged keresett már az első szó,
És soha
Nem éreztem, hogy megnyugtató.
Téged akart az első mozdulat,
És soha
Nem találta a Hozzád vezető utat
Az életem!

Uram!
Tovább keresett Téged minden szó,
Hozzád igyekezett minden gondolat,
Hogy lehessen benne minden újra jó,
Hogy találjon már végre-igaz Urat
Az életem!

Uram!
Hiábavalóságnak tűnt minden szó,
S kétségbe ejtett minden gondolat,
Nélküled céltalan sodródik a hajó,
S viharok közt nem talál partokat
Az életem!

És egyszer felém a várva várt szó:
Az én kegyelmem elég lehet néked,
Hogy soha semmi ne legyen hiábavaló,
Mert csak én vagyok egyedül az élet,
É ez elég lesz néked!
„Mert elég néked az én kegyelmem”

Ő már enyém! Tovább nem keresem!