Hátha terem még
Elhallgatott a kiáltó szó,
Repedt nádakat ingat a szél.
Nem zeng az ének az olajfák hegyén.
A kerteken fehérlik a dér,
„A fejsze a fák gyökerén”
-Nem halljátok milyen csikorogva,
Fordul az esztendő a tengelyén?
Ítélettel terhes a jövő,
Annak, aki csak magának él.
Dús lombozattal, gyümölcstelenül,
„A fejsze a fák gyökerén”.
Mindegy, hogy minek álcázzuk,
Önzésünk üde zöld leveleit,
A Gazda jár a szőlőskertben,
És megjelöli a fák törzseit.
Ha a vincellér elébe nem áll,
Könyörgő szóval: „Hátha terem még”
-Vajon esztendő virradna -e még?
Átszegzett keze tartja vissza,
Talán egy évig-tőlünk a fejszét!