Hűséges Anyám
Fejemre tette két kezét Anyám,
Szemembe nézett két szeme.
Felejthetetlen lett nekem,
Nyílt tekintete.
Kezében mindig munka volt,
Beteggé hányszor tett az.
S hálát nem várva hallgatagon,
Lett ő az áldozat.
Csak azt nem értem Jó Anyám!
Hűsége, honnan vett erőt?
Hogy annyi gond és szenvedés,
Meg nem törte Őt.
De láttam olykor csendesen,
Ha összetette két kezét,
Imává nőtt sóhajából,
Felnevelte a Hitét.
Ma érte kérlek, Óh Uram,
Hogy áld meg most gazdagon!
Mert hűséges az én Anyám,
Hűséges nagyon!
Szerzője ismeretlen