Kenyérnek jöttél
Kenyérnek jöttél éhező világra,
Világosságra, sötét éjszakába.
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
Vak zűrzavarban, örökös tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek,
S kicsiny gyermekként, jászolba fektettek,
Jézus, Jézus!
Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen,
Mért tévelyegnénk világtalan éjben?
Tanácstalanul, és halálra váltan,
És úttalanul, a hazug világban?
Mikor Benned mindent megnyerhetünk,
És jászlad elé odatérdelhetünk!
Jézus! Jézus!
Írta: Túrmezei Erzsébet