Két nap között

Amióta megszületem, s élek Isten tenyerén,
Sem a tegnap, sem a holnap, csak a mai nap enyém!
Óh, de vajon úgy töltöm -e ezt az áldott egy napot?
Hogy tetszésére legyen, Atyámnak, ki alkotott?
Tudja, látja a mai napon, nem magamnak éltem -e?
Szívembe lát, és jól tudja, hogy az mivel van tele.
Ismeri gondolatom, ki sem mondom még a szót,
Ő már tudja, mit szól ajkam, építőt vagy rombolót?
Nem látom Őt, Ő lát engem, mert átlátszó az életem,
Árnyék borul éltemre, valahányszor vétkezem.
Atyám segíts úgy tölteni, minden áldott új napot,
Ne feledjem, hogy földön, átmenő vándor vagyok.
Napok évekké duzzadnak, évekről nő ezredév,
Tenálad is csak egy nap van, de az véget sosem ér!