Két nap között
Amióta megszülettem,
s élek Isten tenyerén,
sem a tegnap, sem a holnap,
csak a mai nap enyém.
Ó, de vajon úgy töltöm -e
ezt az áldott egy napot,
hogy tetszésére legyen,
Atyámnak, ki alkotott.
Tudja, látja, mai napon,
nem magamnak éltem -e?
Szívembe lát, és jól tudja,
hogy az, mivel van tele.
Ismeri gondolatom,
Ki sem mondom még a szót,
Ő már tudja, mit szól ajkam,
építőt, vagy rombolót.
Nem látom Őt, Ő lát engem,
mert átlátszó életem,
árnyék borul életemre,
valahányszor vétkezem.
Atyám, segíts úgy tölteni,
minden áldott új napot,
ne feledjem, hogy a Földön,
átmenő vándor vagyok.
Napok évekké duzzadnak,
évekről nő ezredév,
Tenálad is csak egy nap van,
de az véget sosem ér!
Írta: Pecznyik Pál