Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
És éhező, hogy teríts asztalt!
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezessed!
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
Hogy terhüket, te segíts hordani!
Az irgalmat kínok fakasztják,
S mélység felett van a magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy te megmutasd,
Hogy mennyi szeretet van benned.
Megmutattad -e néha legalább?
Épült -e, szépült -e tőled a világ?
Vagy tán kezedből támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy? Vigasznak, annak szántak?
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak?
Ki van jelölve a helyed,
Ne nyugodj, míg meg nem leled!
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél!
Mag leszel, mely kőre esett?
Elkallódó levél leszel?
Mely a címzetthez nem jut el?
Gyógyszer, ami kárba veszett,
Mit soha nem kap meg a beteg?
Rúd leszel, de zászlótlan?
Kalász leszel, de magtalan?
Cserép, miben nincsen virág?
És nem veszi hasznát,
Sem az ég, sem a világ?